Valamikor a nyár elején már elsírtam, hogy vettem egy érvénytelen forgalmi engedéllyel rendelkező Suzuki Wagon R plusz kiskocsit. Miután minden betegségéből kigyógyult egyre elégedettebb vagyok vele. Pöccenésre indul, nem hagyja, hogy száguldozzak és kétszer annyit rakodhatok bele mint amilyen nagy. S akkor kapok egy levelet a Magyar Suzuki ZRT Esztergomi gyártól, hogy a mi autónknak van egy bibije. Állítólag a vezető oldali légzsákja nem működik az előírásoknak megfelelően. Magyarul, ok nélkül kinyílhat, jól pofán csap és mehetek a levesbe. Mivel csaknem 13 esztendős kicsike nem is csodálkoznék ha egy-két alkatrésze már elfáradna. A gyár ügyfélszolgálata ezúton rendel be egy szervizre, ahol hamarosan átnézi a légzsák elektronikáját – egy kábelt cserélnek – s innentől minden szép és jó lesz. Megmondom a frankót, minden tiszteletem a Suzukié. Le a kalappal, hogy ennyire gondosak és ennyire óvatosak. Képesek egy ilyen öreg autó esetében is venni a fáradtságot – nem én vagyok az első tulajdonosa – s kinyomozzák a címemet, hogy megszüntessék a hibát. Jóval a garancia időn túl. És nem kérnek érte pénzt. Ez annyira szokatlan, s új számomra, hogy már már attól tartok, a konstruktőr még harakirit követ el bánatában, szégyenérzetében.
Ne tegye. Nálunk szerencsére ez nem szokás. A kocsit meg hamarosan elviszem a Szabó Suzuki új miskolci szervizébe.
S közben érdeklődtem – ezt a légzsákot melyik gyár készítette, szállította. Megnyugtattak, nem a miskolci Takata, akkoriban amikor a kék vagonomat szerelték ez az üzem még nem szállított légzsákot Esztergomba.
