Szegény Édesanyám is gyűjtő volt. Most jövök rá, hogy ezt a jó tulajdonságot is Tőle örökölhettem. Áprilisban lettem nagykorú árva és azóta is a hagyatékát, iratait a képeket rendszerezem. Érdekes, hogy minden papírt elolvasna máris tépném el és hajítanám a szemetesbe. Majd mintha lebénulnék, a kezem görcsöl és szépen összehajtogatva visszarakom a dossziéba. Hogy minek, hogy kinek …. tudom, a lelkem mégsem visz rá. Rágörnyednék, de nem megy. Csak az emlékek frissülnek.
Ilyentájt Édesanyám a kártyanaptárakat gyűjtötte. Senki nem menekült előle , nemcsak a postástól, a kéményseprőtől szedte össze. A Malomipari Vállalatnál mindenkinek le kellett adnia legalább egyet neki. Számomra napiparancs volt, hogy amit kiadnak azt meg kell szerezni. Volt amikor az ezzel foglalkozó pesti kártyagyárral alkudtam meg, a tiszta forrásból szereztem be a kollekciót. Annak idején ez divat volt, minden valamire való cég ami adott magára nyomtatott ilyen naptárat. Az ÁFÉSZ is. Lám ez a csábos darab rám maradt. Ez a fajta kiadás már maga a fertő , egy mezítelen hölgy melltartó helyett a szövetkezet csillagos logójával takarja el a bimbóit. Szörnyű. Talán be is tiltották, a szocialista erkölcs nevében . Ha igen akkor ez a példány most sokat érhet.
Megjegyzem mostanában már nem ez a módi. Kevés cég nyomat kártyanaptárat. Szinte már ciki is ez a fajta repianyag. Bár a héten kaptam néhányat különböző iparosoktól, de nem olyat mint anno. Nem igazi kártyára nyomottat. Hiszen ma már egy jó színes masinával otthon is csinálhat ilyeneket kemény papírra.
Hogy ki lehet a naptáron? Nem tudom. Most talán valaki csak felismeri vagy magát felfedezi. Ha van ilyen jelentkezzen. cserébe akkor egy jövő évre szólót.