Szörnyű sok képem van a múltból. Mentem, mentegettem, hátha még egyszer kíváncsi lesz rá valaki. Ez Varnus Xavér orgonaművész ( ma már Berlini lakos lett ) pesti kávézójában készült Fejtő Ferenc születésnapján. Lóri, Kabdebó professzor úr , Szabó Lőrinc díjas irodalomtörténész köszöntötte a nagy öreget. A felvételt magam követtem el. Nagy szerencsém, hogy mindkét neves úrhoz volt szerencsém az életben. Lóri tanár úr a Földes tanított, sugallatára készítettem egy nyertes pályázatot Szabó Lőrinc témában. Fejtő úr visszaemlékezéseit pedig sokszor hallhattam Balatonszárszón, s egy ízben egy interjút is csinálhattam vele. Mint vidéki firkász az újságíróval.
Természetesen ezen az oldalon semmi sem eshet meg véletlenül. Csak úgy, csak azért nem regélek. Hogy tiszta vizet öntsünk a bögrébe, elmondom, az esélytelenek teljes önbizalmával : tavaly tanár úr terjesztett fel Szabó Lőrinc díjra, amelyet Miskolc városnapján szokás átadni. Lóri barátom aki SZL. ügyben a legilletékesebb irodalomtörténész, s legtájékozottabb kutató az idén már nem tehette meg az ismételt felterjesztést. Egészségéi állapota miatt kérte, süssük el a tavalyit amit ő saját kezével vetett papírra. Tavaly nem volt szerencsém, az idén kedves munkatársaim Lóri tanár úr gondolataival vállalták a jelölésem.
Az ember légyen bármilyen gyarló csak egy egyszerű hiú állat. Remélem ezzel az őszinte mondattal nem sértettem meg önmagam, s nem súlyosbodik a tudathasadásom. Hiszek a csodákban és jó néhány piacképes könyvem megjelenése után bizakodom a szigorú, de igazságos bíráló bizottságban és azokban akik lobbiznak majd értem. Hála és köszönet mindannyiuknak még akkor is ha az idén is pofára esek.
Akik támogatnának ne hezitáljanak , tegyék meg belátásuk szerint. A köszönetet majd későbbre halasztanám. A medve bőrére nem iszunk előre.