A tanácskozás résztvevői végezetül bejárást tartottak a szebb napokat látott zsinagógában. Láthatták, hogy a megépítése óta csak úgynevezett kárelhárító javításokat végeztek. Az ablakok töröttek, az emeleti rész padozata meggyengült és mindenütt észlelhető a talajvíz aknamunkája. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatjuk el, hogy ez pontosan akkor kezdődött amikor a szomszédban elkészült az egyszintes mélygarázs, amelyet kétszintesre terveztek, de a hidrológiai szakvélemény alapján erről lemondtak. Tehát az összefüggés nagyon is helytálló.
Az előrelátóbbak már azt fontolgatják, hogy ha a zsinagóga régi fényében ragyog miként lehet majd hasznosítani. Tervezője azonos a Pesti Dohány utcai temploméval és akik látták mindkettő, tanúsíthatják, hogy a miskolci annak a kicsinyített változata. Tehát sokféle rendezvényre és rendszeres látogatásokra is alkalmas lesz. Most láthattuk először azt az értékes ipartörténeti ereklyét – a fagázosítót ami teljes épségében megmaradt az épületben. Kezdetben ez biztosította gázlámpák fényét.
Előreláthatón más média is átveszi az írást, s várhatóan özönlenek a rosszízű antiszemita hozzászólások – miért kell erre állami pénzt fordítani. Nos, a miskolci közösség, a megmaradtak soha nem képesek majd önerőből ezt a történelmi értékű épületet megmenteni az utókornak. Miskolcnak és a hozzánk látogató turistáknak. Valamikor 16 ezer zsidó élt a városban s mára az emlékük szertefoszlik. A templomi padokon csaknem mindegyiken ott van a nevük akik ott ültek az ünnepekkor.
A képeket Kerényi László dokumentumfilmes barátom készítette. Ő lesz aki a teljes beruházást megörökíti.