Tetszik emlékezni a panaszkönyvre? Ennek minden üzletben kint kellett lógnia, elérhető távolságban a vevőktől és mellette egy spárgára kötött ceruza volt. Ha nem tetszett valami , teleírtam a három példányos lapot. Ebből egyet még aznap el kellett juttatni a tanács kereskedelmi osztályára. Ahol aztán vagy tettek valamit vagy nagy ívben semmit… Majd jött az átkeresztelkedés, a Vásárlók könyve. Hiszen nem csak panaszból áll az élet. Dicsekedni, dicsérni is lehet, szabad ha van mit. Nagy áttörés volt még az ellenőrző mérleg kihelyezése az üzletekben. Emlékszem , hogy a az élelmiszer kiskeres időkben a Pátriában a kávé és a mákdaráló mellett volt egy ilyen mérőszerkezet. Pofa kellett hozzá, de én időnként csak teszteltem. Kíváncsi voltam, hogy a tíz deka töpörtyű és a húsz deka reszelt sajt annyi e amennyit ráírtak. Mert ha csak azt néztem, hogy az eladó miként teszi a csonkig kopott cerkáját a füle mögé akkor akár meg is vezethettek. Ma már ilyen nincs.
Átkeresztelték a könyvünket – amikor magunk is mérlegelhettünk – ma már dicsérni is lehet – tettek rá a tanácson
