Ez ahogyan elnézem egy olyan BRG típusú URH rádió adó vevő. Nemcsak a rendőrautókban de a taxisok, s még sok más közüzemi szolgáltatónál használták ezeket. Tudomásom szerint ezek kristály- vezéreltek voltak s mindegyik csak a megadott frekvencián működött. A rendőrök és a mentősök például már nem tudtak egymással kommunikálni csak a központon keresztül.
Volt ilyen herkentyű a miskolci közúti igazgatóságon is. S ott két ügyes műszerész gondolt egy merészet, egy nagyot és a nyolcvanas években megalkotta a tárcsás telefont. Autóba szerelhetőt. Valóságos csoda volt, beültünk a kocsiba és valahol az országúton feltárcsáztunk egy pesti számot. Ámultunk, bámultunk és az illető se akarta elhinni, hogy mi éppen egy robogó kocsiból beszélünk. Aki többet akar tudni a hőskorról, olvassa el a holnapi Északba írt írásomat. Erről.
Ami nincs az anyagban. Több forrásból tudom, hogy Berlin környékén még Hitler idejében kiépítették az autó telefonrendszert. Pontosan 1944 tavaszán Himler már a kocsiból tudott telefonálni. Majd nagyon sokáig ez csak álom volt. Ausztriában a nyolcvanas évek elején indult a helyi hálózat, s láttam – Medveczky Ilona Mercedesében egy ilyen bécsi készülék volt. A hatótávolsága csaknem Győrig ért.
Nem el feledni.