Tegnap még magam se tudtam mivel kábítom a Kedves Olvasóimat a szokásos csütörtöki jegyzetemben az Északban. Olyan hirtelen jött az écca. Kiszúrtam a postát. Szerepel benne Kertész István nyugalmazott postaigazgató is akivel évtizedekig dolgoztunk együtt. Jóban, rosszban. Végül is barátok voltunk s vagyunk. Ő most Gödöllőn élvezi a szépkor előnyeit. Nagyon örültem, hogy csak húsz év után ismét beszélhetünk. S miről másról mint a posta múltjáról.
Igen , nekem is tetszett az a bizonyos kijelentés, miszerint a taxisok nagyot tévednek amikor az Über eltörlése mellett ágálnak. Ez nem más mint Lioni takácsok nevezetes lázadása, amikor összezúzták a szövőgépeket. Mi is búsongtunk amikor az ólomszedésről kellett váltanunk a számítógépes tördelésre. Sokan belerokkantak. A postások is verhetnék a balhét az internet ellen, hiszen a forgalmuk negyedére csökkent a fejlődés következtében, eredményeként. Attól függ, hogy milyen látószögből kukucskálunk. Na, de a jegyzetben erről egy szó se lesz.
