Unom, nagyon fáraszt már, hogy általában hétvégeken elszáll a vezetékes telefon és vele együtt megszakad a kapcsolatom a világhálóval. Ilyenkor nem marad más mint, hogy előveszem a zseb vifit,a hordozhatót és próbálok kapcsolatot csiholni. Jelentem az illetékes ügyfélszolgálaton, ahonnan azonnal hat SMS érkezik és innentől repesve várjuk a szerelőt.
Aki általában hétfő délutánra megjön és körbeszimatol. Kérdezgeti, hol jön be a vezeték. Rázós kérdés, különösen ha nem én vagyok otthon. Most például sikerült meglelni majd addig berhelte a drótokat mire egy készülék a központ négy állomásából csak megszólalt. Internet is lett. Gondos mesterként kimérte, hogy valami 20 mit tudom én mivel jön be a jel, de a falban futó vezeték 5 mit tudom én mivel lecsökkenti. Ám ő majd küld egy vállalkozót aki körbe drótozza a házat és minden oké lesz. Még el se mehetett amikor kiderült, a mester úgy megszaggatta a vezetéket, hogy az összes alvonal megsüketült.
Ilyenkor hívom a telefonközpontost, a fenti kép alapján rögtön megállapítja az előtte járó kolléga sikeresen szétszedte a gondosan kiépített hálózatot. Ha vissza akarom kötetni az bizony pénzbe kerül. Ilyenkor mire is gondol az ember?
Egy , nem is biztos, hogy telefon nélkül nem lehet élni.
Kettő, a mesterek dolga nem más mint, hogy munkát teremtsenek az utánuk jövőnek. Ezek kartelleznek.