Valamikor az átkosban minden karácsony után megkeresett a miskolci iparosok elnöke. Csatári úr – jól emlékszem a nevére – javasolta, hogy hasznosítsuk a kihajigált fenyőket. Kész volt a koncepciója. A törzset ha legallyaztuk vigyük a gyümölcsösbe karónak a többit égessük el a fűtőműben.
Öregségemre magam is ilyen bölcs lettem. Az a mániám, hogy a hazai háztetőkön vagonszámra hevernek a régi tetőantennák. S nem elég, hogy az ott felejtett árbocok mentén beáznak a padlások, de a hatalmas mennyiségű fémet sok más célra lehetne újra hasznosítani. Megfigyeltem, hogy immár lassan húsz éve nem cébézünk, de a tetőkön még egymást érik a régi úgynevezett civil rádió telefon sugárzók. Felrakni se volt könnyű, de leszedni se egyszerű ezeket. Épp mostanában fedeztem fel, hogy a Bajcsút 25. egy per kettő felett amit harminc éve rakattam fel máig is ott díszeleg. Sőt a kábele ugyan úgy lelóg, verdesi a falat mint annak idején.