Nem először írok, mi is történik a Magyar Újságíró Szövetségben. A nagy múltú szakmai szervezet még magyar, de már nem országos. A vidék már alig van jelen. Tudni kell, hogy a hazai kiegyensúlyozott, konszolidált, s pártatlan független sajtót a vidéki napilapok jelentik. A pesti kollégák, a központi lapok szerkesztői komolyan gondolják, hogy maguk irányítják, vezérlik a politika történéseit. Kedvük vagy az éppen kellő motiváció reményében formálják a véleményüket.
Mivel magam is tagja vagyok ennek a szövetségnek 1969 óta , volt szerencsém megtapasztalni mire is jó a szövetség. A pártállam idején a MUOSZ szakmai és politikai alapon szűrte a jelentkezőket. Elsőre és másodszorra kiestem a rostán, politikai éretlenség címén. Végül megszántak és felvettek az iskolába. Akkorra már csak megtanultam mi is az a három T – tűrni, támogatni, s tiltani. Ez volt az Acéli kulturális politika szlogenje. Na, de megint eltértem a tárgytól.
Ezt a bírósági határozatot már tegnap megkaptam. Gondoltuk a szövetség működését nem veszélyeztetjük a nyilvánosságra hozásával. A HVG szerkesztői ezt figyelmen kívül hagyva feltették a netre. Jól is tették . Minek is titkolózni. Magam voltam aki ebben a törvénytelennek ítélt közgyűlés határozatai ellen a hatósághoz fordultam. Volt aki azt mondta, unalomból. Lehet.
Bosszantott, hogy a mostani elnök, aki tulajdonképpen legitim , nem is elnök simán kimondta az igazat. A saját iskolájának diákjait befizette a tagságra, mint valami körhintára, hogy rá voksoljanak. Film készült, hogy karmesterként vezényelte, kinek mikor kire kell szavazni. Kész bohózat volt. Mint a feltálalt lekváros kenyér is, jelezve, hogy a hajdan milliárdos szervezet felélte a vagyonát.
Korom miatt csak a szépre emlékszem. Amikor még az Ezüstparton volt az újságírók üdülője, s a szövetség révén akár évente lehetett új autóhoz jutni a Merkurnál. S az igazolvány még jelentett valamit.
Sokak szerint az új elnök, ahhoz képest, hogy puccsal került hatalomra rengeteget újított. Próbálta új vizekre terelni a hajót. Szerintem ez a megalapozott jó imidzse akár elég is lehet ahhoz, hogy egy új törvényes választás után legitimmé tegye a posztját.
Egyébként a legutóbbi közgyűlésen fő téma volt , hogy nagyon magunkra maradtunk. Nincs már állami apanázs. Erre reagálva felszólaltam, hogy ha erre az ülésre meghívtunk volna kormányzati vezetőket – tiszteletből, udvariasságból – nem biztos, hogy feladtuk volna a szüzességi fogadalmunkat. Az állítólagos pártatlanságunkra való hivatkozással ilyet sose tettünk. Jellemző az idősebb tagság egy bizonyos részére – azt kiabálták, minek úgy is lehallgatnak. Erre vajon mit lehet mondani. Hogy kérdezze meg az orvosát!
Egyébként ha kikeresik itt az ebben a témában írott cikkeimet, s megnézik a felvételeimet, sokkal érthetőbbé válik a helyzet. Egy esztendő után magam is lényegesen másként látom a történteket. Ám az akkori körülmények között a közgyűlés határozatainak felülvizsgálata elkerülhetetlen volt. A levezető elnök stílusa kritikátlanul nyers és durva volt. Több mint katonás.
