Ha nem sürgős az utam, ennél az OMV kútnál mindenképpen megállok. A Pestre bevezető pályán ez az első ahol finom szendvics és péksütemény van és egy kerek százasért bemehetek a mosdóba. Jó tudni, kérhetek zsetont is a toalettre és a százast levásárolhatom a büfében. Tehát minden oké lenne ha a fővárosi munkaerő hiány el nem érte volna ezt a benzinkutat is. Tessék elképzelni, hogy a reggeli csúcsban egy, egyetlen egy hölgy szaladgál a töltőállomás pénztára és a büfé között. Takarékosságból. Nem reklamálok, csupán azért szólok mert sajnálom. A pénztár és a büfé között cirka húsz méter lehet. S az eladó ezt szinte percenként befutja oda vissza úgy, hogy a kedves vendégek közül a hoppon maradottak egyike mindig értetlenkedik. S bosszankodik.
Ahol a büfés egy személyben pénztáros is – ingázik az eladó oda vissza – hol benzint, hol pedig sós stanglit ad
