Kezdem azzal, hogy mindig mindenütt mindent elolvasok. Kivéve azt amit nem veszek észre. Most estefelé elkerülte a figyelmem a bejáratra kiragasztott cetli miszerint a bankkártya rendszer nem jó. Csak készpénzzel lehet fizetni.
Persze, hogy nem egyedül voltam a hülyeségemmel. Magam is telepakoltam a kosaramat és mélán búsultam, hogy az előttem lévők méltatlankodnak. Gondoltam a szokásos jó nem jó, duplán ütötte be vagy ki tudja milyen viták folynak. Közöm? Ehhez nekem semmi. Mígnem magam is sorra kerülve szembesültem a szörnyűséggel. Hogy megint áll a bankkártya terminál. A pénztáros – a Tapolcai Lidlben – mondja, hogy megesik az ilyen. Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy mi van ilyenkor. Mi történik a rendszerben – a bankira gondoltam – amikor ilyen hiba adódik. Rossz a számítógép, szar a szoftver, melegszik a hardver vagy ilyen valami sunyi dolgot művelnek. Egyébként ahányszor találkozom olyan bankautomatával ami le van ponyvázva mert nem működik , sötét gondolataim támadnak. Már félek, ne hogy görög módira egyszer nekünk is a pénzkiadó gépek előtt kelljen rostokolni.
Különben minden rendben. Amíg ott helyben, kölcsönösen áldottuk a rendszert, egyszer csak úgy életre kelt. Érintésre fizettem. Csoda történt.