Mindenki tudja, hogy a korábbi építészek a mainál szebb házakat, palotákat tudtak tervezni, s megvalósítani. Magam is építkeztem már egy párszor, sokszor elképzeltem, hogy tornyosat, toronyszobásat akarok. A mérnökök megmosolyogták a kérésemet. Mondván, hiába képzelődöm, a hatóságok nem engedélyezik azokat a múltszázadi formákat. Alapelv, a sátoros kockaház. Így aztán mindannyiszor be kellett érnem a padlásszobákkal.
Mivel egy régi gangos, Széchenyi úti bérházban nőttem fel, ahol az öreg épület stílus jegyeiben csak megőrizte a múltat természetes a vonzódásom a misztikusan zeg-zugos épületek iránt. Tetszenek a hajlított ablakok, az osztott táblásak, a mediterrán hangulatot árasztó zsalugáterek, s az apró semmire se jó, de szemet gyönyörködtető tornyocskák. Szélkakassal a tetején.
Hazánkban a háború után a gazdátlan kastélyok többsége téesz iroda vagy nevelőotthon, szanatórium lett. Majd a rendszerváltásig az enyészet martalékává váltak. A kormány kastély újjáépítési programja és az ezzel járó támogatás megmentett néhányat az utókornak. Sok kastélyszálló nyílt a közelmúltban. Egyébként a világ más országaiban is több jobb sorsra érdemes magára hagyott palota található. A képeken látható épületek bármelyikét örökbe fogadnám. S ha tehetném minden reggel valamennyi ablakot kinyitnám szellőztetni a szobákat majd déltájban ugyanezt tenném fordítva. S ha elfogyna az erőm abban a szobában csucsukálnék, ahol éppen rám tör az álommanó. Mert ezekben nemcsak szellemek , manók is lehetnek. Nélkülük fabatkát se ér az egész. Ha nem nyikorognak a falépcsők és a hirtelen jött huzatos ajtócsapkodások elmaradnak az azt jelenti, hogy a kisértettek se tartják elég kellemesnek a helyet.
