Vihar előtti csendben – már gyűjtöm a jelölő szelvényeket – vissza kell szerezni a MUOSZ tekintélyét, rangját -a tagdíjért most csak egy igazolványt adnak

Viharosnak ígérkező közgyűlés elé néz a magyar újságíró szövetség a jövő hónapban. Mint ismeretes a 2015 tavaszán megválasztott elnököt a bíróság legitimnek ítélte és az eredeti állapotnak megfelelősen ismét Tóth Károly lett a szövetség első embere. Fura egy helyzet. A szakmában lévők tudják, hogy ebben az igazságszolgáltatási küzdelemben nem kis szerepet vállaltam.  Mivel a pereskedés, a jogorvoslati kérelem a nevemhez fűződik szeretnék részt venni az új program végrehajtásában is. Ehhez persze az is kell, hogy a szövetség tagjai ismét megbízzanak a képviseletükkel. Az új felállás szerint egy küldöttnek 10 szavazó lapot kell begyűjteni, a korábbi öttel szemben. Nem könnyű feladat, mivel vidéken elég kevesen vagyunk MUOSZ tagok. Így ezúton kérem tisztelettel a szövetségtagjait, akik még nem választottak küldöttet, bízzanak meg a jelölésükkel. Ígérni semmit nem tudok, viszont azt előre mondom, betartom.

Komolyabban, vannak terveim. Célom, hogy a nagy múltú szövetség visszaszerezze a szakmai presztízsét. Mint kamarai szervezet próbáljon eltávolodni a napi politikától. Erre ott vannak a pártok és a szimpatizánsaik. A kamarának – nevezzük így  – állandó párbeszédben, kapcsolatban kell állnia a mindenkori kormánnyal. Legyen az bármilyen színezetű is. A tagság hitvallása is sokszínű, ennek megfelelően minden erőnkkel az újságírás tekintélyének, rangjának a visszaszerzésére kell koncentrálnunk. Ehhez pénz is kell, nem kevés és ezt csak a civil szervezeteknek járó állami alapból kaphatjuk. Igaz, nem minden áron.

Folytatom,  ma nincs rendes újságíró képzés. Egyetemi szintre kell emelni, s ideje egy etikai kódexxel is előrukkolnunk. Jogosítványokat kell kapnunk, állami kitüntetések javaslatára. Állítólag már van, de még nem éltünk ezzel a lehetőséggel. Biztosítás, kiemelt orvosi ellátás, üdülési támogatás, s még sok más kamarai kedvezmény kiharcolására készülünk. Ehhez viszont szükség lenne a szakma megosztottságának a felszámolására is. Kívül állók el se szokták hinni, hogy a vidéki szerkesztőségekben alig akad egy két szövetségi tag. Minek is. A hozzám hasonló szép korúak is csak megszokásból fizetik fizették a tagdíjat. Ezért kapunk egy igazolványt. S semmi mást. Ezen a helyzeten szeretnék jómagam is változtatni. Ehhez keresek önzetlenül partnereket.

S akkor megismétlem a privát felhívásomat – jelölő szelvényeket gyűjtök a következő közgyűlésre. Címem – szanto@eszak.hu    06 20 2192391