Különleges vasárnapi menü volt a Drót bisztróban – utánozhatatlan záró falattal – szemmel, szájjal eszünk
Szántó István
Rossz szokásom az éttermekben lefotózni az elém tálalt ínyencségeket. Mivel kissé falánk is vagyok, megesik, hogy ez csak az első falatok lenyelése után jut eszembe. Köztudott, hogy a szakácsok nemcsak a főztük milyenségére, de a tálalásra, a díszítésre is ügyelnek. Hiszen valamennyien vizuálisan is feltérképezzük az elénk kerülő ennivalót. Tudok gyönyörködni a díszes, formás tálalásban bár előfordul, hogy a forma és a tartalom nincs elég összhangban. Hol az egyik hol a másik megelőzi egymást.
Otthon kevés háziasszony ügyel a tálaláskori díszítésre. Nem is nagyon várjuk el. Az éttermekben meg az a képzetünk támad, hogy narancskarikákkal és egyéb más zöldekkel palástolják a feltálalt kaja hiányosságait. Ennyi bevezető után elmondom a felső képen látható finomságot a Cyti Hotelben a Drót bisztróban örökítettem meg. Roston karaj, óriás méretben, káposztás rétessel és sült tökkel. Csuda finom volt a vasárnapi ünnepi menüjük. Előtte egy lakodalmas húsleves és a különleges desszert nagy sikert aratott mindenkinél.
Hát sajnos íme az elrettentő példa – megfeledkeztem a kötelező archiválásról. Most rekonstruálom a szakács remekművét, ez egy kívánatos sült alma volt, almás diós töltelékkel. S nem egy kalóriabomba, igazi egészséges desszert, minden összetevője vitamin. Bőséges volt a menü, de ebből a zárófalatból szívesen repetáztam volna. A diétás nővérnek fellépő nejem viszont nem engedélyezte.
