Csak kúszik felfelé a hőmérő higanyszála. Kapkodom a lázat csillapító csodatablettákat. Feloldani se marad idő. Reggelre szembesülök a véres valósággal. Prónay Gábor professzor, Gabi bácsi, családunk orvosa gumiköténnyel a nyakában vár a kórházban. „Készülj, megyünk, megnézzük, mi van odabent.” A maradék erőm is elhagy, csak an- nyira futja, hogy kézzel-lábbal tiltakozzak. Bevallom, félek a beavatkozástól.
Hát, ha most nem próbál vigasztalni, akkor majd később. Közben, elgondolkodva a hosszú szakálla végét csomózva, simítgatva talál egy kísérleti gyógyszert. „Ha nem használ, gyere vissza.” Közben újra és újra kezet rázunk. Csak utána mondja, nem lesz semmi bajom. Komlóssy Attila orvos, gyermekkori barátom Prónay professzor urat a szakma legnagyobb diagnosztájának tartja. Amikor kezet fog, vizsgálódik. A nedvességéből, a szorítás idejéből, erejéből, a csontozatból nem csak pszichés válaszokat kap. Attila szerint, amikor ez a fajta kontaktus létrejön, az orvos és a páciens közötti impulzus szellemi eggyé válik. Különös képesség, kevesek tehetsége ebből diagnosztizálni. Egy miskolci magánklinikán fő helyen áll a nyakkendős képe. Úgy, ahogyan mi sose láthattuk, legfeljebb a Kommün utcai lakásán. Ahol meséli, az országban csaknem elsőként vezeti be az endoszkópos gyomorvizsgálatot. Akkoriban, amikor a röntgenen kívül csak tapogatással térképezik fel a bensőnket. Bár az ilyen bekukkantós vizsgálatok már a múlt század húszas éveitől ismertek, Miskolcon csak a hatvanas esztendő derekán kezd elterjedni. Merev csöves, legalább negyvencentis, különböző optikákkal felszerelt szerkezetekkel kísérleteznek. Egy ilyen tükrözés a betegek rémálma. Gabi bácsi emberséges türelme, kitartása nélkülözhetetlen. Jó szóval tartja a fájdalmas kétségek között vergődőket. A technika még nem tökéletes. Panaszolja, hol a cső végén az optika párásodik, hol pedig a saját szemüvege homályosul el. Egyetemi tanárként nem csak diagnosztizál, fotókat is készít a látottakról. A kórházi fényképész segítségével több mint tízezer felvétele gyűlik össze.
Óráin a hallgatók ezeket úgy nézik, mint a holdra szállásról készült fotókat. Minden egyes fotó valakinek a baja, egy esély a tudomány oltárán. A daganatos betegségek gyógyítása gyerekcipőben se jár, de már idejében felismerhető a kór. Vele is megesik, aminek sose lett volna szabad megtörténnie. Az országban egyedül Miskolcon néhány túlbuzgó apparátcsik és vámos rászáll a komputert és VHS-magnókat használókra. Lesik, figyelik, ki honnan szerzi be a nálunk nem forgalmazott termékeket. Gabi bácsi postán kapja meg a külföldi kongresszuson elhangzott felszólalásait. Összesen hatvan VHS-kazettát küldenek a címére. Üzérkedéssel gyanúsítják, s csak az ügyészek lelkiismeretességének köszönhető, hogy felhagynak a meghurcolásával. Úgy, hogy a kazetták felét végignézetik egy igazságügyi szakértővel. Ki tudja, miért, korán abbahagyja a tükrözéses vizsgálatokat. Elszánt, hogy a gyakorlati tapasztalatait kamatoztassa. Elsők között ismeri fel a táplálkozási szokásainkban rejlő egészségügyi kockázatokat. Noha maga se lepkesúlyú, próbálja terjeszteni a túlsúllyal együtt járó betegségek megelőzésének módját. Tanít és vezeti a csanyiki fogyókúrás tábort. Dietetikusként nála hitelesebben senki nem magyarázhatja el, mennyi bajt hoz ránk a mértéktelen falánkság. Korai tragikus halála mindannyiunkat megrendít. Majd jó négy évtized elteltével megkísért a szelleme. Amikor már kevés az ultrahangos kukucskálás, jöhet a videós utazás. Amiről a tanár úr is csak álmodozott. Nehéz lazának lenni, már a vizsgálóasztalra való felszállás se egyszerű. Profilt váltunk, s kezdődik a pumpálás. A levegős tág térben a flexibilis cső is könnyebben tör utat magának.
Más dolgom nincs, csak a képernyőt bámulni. Bár szívesebben nézném a doktornő arcát, a homlokredőiből kiolvasnám, ha nagy a baj. Az üvegszálas kígyó lassan húzódik vissza, s merszem sincs kérdezősködni. Csak annyira emlékszem, Gabi bácsi megmondta, majd csak túl leszek ezen is.
( Megjelent az Északban és a kastélyos álom című könyvemben)