Egy szervátültetés óriási megterhelést jelent a szervezet számára, s még azok esetében is többszörösére nö- veli a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát, akiknél a transzplantáció időpontjában semmiféle tumor nem ismert. A statisztikák szerint azok között, akik új szervet kapnak, többszörösére nő például a bőrrák, a limfóma, a szarkóma kockázata. A szervezet védtelenebbé válik a rákkeltő vírusokkal – például HPV, Hepatitis B és C – szemben is, ami szintén fokozza egyes daganatok – méhnyakrák, májrák – kockázatát. A szervátültetés következtében kialakuló tumorokat poszttranszplantációs daganatoknak nevezik.
A magyarázat: annak érdekében, hogy az új szervet befogadja a szervezet, s nehogy idegen szövetként kilökje azt magából, korlátozni kell az immunrendszer működését. Mesterségesen, úgynevezett immunszuppresszióval hoznak létre immunhiányos állapotot, azaz gyakorlatilag kikapcsolják a szervezet védekező rendszerét. Ez a magyarázata annak, hogy szervátültetés után egy ideig steril kórteremben lábadozik a beteg, majd ezt követően is mindent meg kell tenni a fertőzések elkerülése érdekében a felépülésig. Az óvintézkedésekkel a külvilágból érkező fertőző veszélyforrásokat ki lehet küszöbölni, azonban ha a transzplantáció idején már a betegben lenne egy daganatos betegség, az immunrendszer leállításával párhuzamosan kivédhetetlenül felgyorsulna a daganatos sejtburjánzás, s a betegség rövid idő alatt végzetessé válna.
Még ha egy gyógyult daganatos betegnek lenne szüksége évek múlva valamilyen, a ráktól teljesen független ok miatt transzplantációra, akkor is alaposan mérlegelni kell, hogy a szervátültetés elmaradása vagy maga a szervátültetés jelenti-e számára a nagyobb kockázatot.
Nagyon ritka esetekben, egyes nem áttétes daganatos betegségeknél merülhet fel annak eshetősége, hogy a szervátültetés gyógyulást hozhat. Ez a helyzet némely rendkívül ritka szívdaganatnál, illetve az elsődleges májrák egyes – elsősorban gyermekkorban, fiatalkorban előforduló, nem műthető – eseteiben, ha a tumor kezdeti stádiumú és a beteg számos más kritériumnak is megfelel.
Fontos a különbségtétel az elsődleges és a másodlagos (áttétes) májdaganatok között. Bár mindkét esetben a májban van a daganat, az elsődleges májrák nem májáttét. Egy fiatalkori kezdeti májráknál – amikor a szervezet többi része még erős és egészséges, regenerálódásra képes – ugyanis még lehet esély arra, hogy a ráksejtek a májból még nem terjedtek tovább. Májáttét esetén viszont a daganatsejtek a vérrel vagy a nyirokrendszeren keresztül jutottak el a májba, azaz már máshol is jelen lehetnek, utóbbi esetben ezért nem lehet leállítani az immunrendszert. Nagyon ritka kivétel ez alól a műthetetlen májáttéttel bíró úgynevezett neuroendokrin daganatok némely esete.