Hörcsik Richárd nyitotta meg az új állandó kiállítást. A kiállításon a következőket mondta:
Talán sokan felkapták a fejüket, amikor először olvasták, a ma esti – sokak számára rendhagyó – erdőbényei kiállítás hirdetését. Hiszen, itt Hegyalján Tokajtól Sátoraljaújhelyig, az elmúlt 2-3 évtizedben, ahogy visszaemlékszem, volt már számtalan, a szőlészet-borászathoz, a borkultúrához kapcsolódó kellékek, eszközök kiállítása: üveghuták-borosüveg kiállítás, boros-címkék bemutatója, permetező eszközök seregszemléje, hordók és borászati faedények gyűjteménye… nem sorolom tovább. No de dugóhúzó? Hát ez, hogy kerül ide?
Engedjék meg, hogy elsőben is gratuláljak a gyűjtemény tulajdonosának, Némedi Varga Zoltánnak, aki gyűjtő-szenvedélyének köszönhetően tárul elénk egy különös világ. S gratulálok Erdőbénye önkormányzatának, hogy rátalált erre a témára, ami egyszerre szokatlan és figyelemfelkeltő. A dugóhúzóra!
Mert ezzel a szokatlan kiállítással nemcsak Erdőbénye, hanem az egész Tokaj-hegyalja turisztikai látványossága és hozzáteszem, borkultúrája gyarapszik! Furcsa, de azt kell mondanom, a dugóhúzó fontos része borkultúránknak.
Olyan mindennapos használati tárgy, amit észre sem veszünk, de a hiánya roppant bosszantó lehet.
Emlékeznek még, 1990 előtt, amikor itt Hegyalján is jelentős mennyiségben került a hegy leve lédig-ben eladásra vagy éppen ajándékba? Sokszor nem a bornak, hanem a demizsonnak volt a legnagyobb értéke! Erre egész kézműves ipar szakosodott. Aztán a kilencvenes évek óta nagyot fordult a világ. Amikortól már a valamit magára adó boros-gazda igyekezett palackban piacra dobni a borát, az üvegnek, a dugónak és hozzáteszem, a dugóhúzónak lett nagy becsülete. Ahogyan egy hibás parafa dugó el tudja rontani a legdrágább tokaji aszút is, ugyan így egy kettesben eltöltött estét, egy hibás vagy beletört, oda nem illő dugóhúzó meg tudja keseríteni és megakadályozni a palackban lévő bor élvezetét.
Kedves Barátaim!
Engedjék meg, hogy egy rövid történeti áttekintést adjak a dugóhúzók történetéről. A Fakéreg darabokat már az ókorban is alkalmaztak az amforák lezárásánál, de a római birodalom bukása után használatuk feledésbe merült. A tizenhatodik században jelent meg a paratölgydugó. Az akkori üvegek nyaka még kúpos volt. A hasonló alakú dugók túlnyúltak a palack nyakán, ám ezek nem zárták el tökéletesen a bort a külvilágtól
A tizenhetedik és a tizennyolcadik században, a technika fejlődésével, a palackok gyártása tömegessé vált. Ezzel a gyártási módszerrel már egyforma hengeres nyakkal készültek az üvegek. Az ilyen üvegekhez azonban jobb lezárás kellett, hiszen a palack nem szivároghatott. Az új hengeres dugók azonban szorosabban illeszkedtek, mint a kúpos fajták, így nehezebb volt az eltávolításuk, amihez már speciális eszköz kellett.
A dugóhúzók kialakulására nagy hatással volt egy olyan eszköz, amelyet a hadászatban használtak. Ez a hosszú nyelű, szimpla vagy dupla spirál végű eszköz tekinthető a dugóhúzók egyik elődjének. Feladata az volt, hogy a puska vagy az ágyúcsöveket egy rátekert lenrost segítségével megtisztítsa vagy a bennragadt golyó kiszabadítsa. Ezeket az eszközöket ugyanazok a kovácsok készítették, mint a korai dugóhúzókat.
Az első dugóhúzók igazi mesterremekek voltak. Szerkezetűk még egyszerű volt, általában “T” alakúak, ezüst- és vaskovácsok kézzel készítették őket, ezért meglehetősen drágák voltak. Kevésen engedhették meg ezért maguknak, hiszen megrendelésre készültek, az összes egyedi volt.
Gyakran olyan multifunkcionális eszközök része lett a dugóhúzó, mint a pipatömő, a szerecsendió reszelő vagy a zsebkés. Kisméretű kecses dugóhúzók is készültek parfümös, gyógyszeres vagy bármilyen parafával lezárt üveg kinyitására.
Kedves Vendégeink!
Talán van valami különös bája annak, hogy ez a dugóhúzó kiállítás, itt Erdőbényén, a Szepsi Laczkó Máté emlékházban látható. Mert Szepsi Laczkó református esperes volt a tokai aszú első leírója. Az első dugóhúzó szabadalom pedig egy baptista tiszteletes, Samuel Hensall lelkipásztor nevéhez kötődik. A tudományos pályát az Oxfordi Egyetem professzoraként kezdő, majd azt papi hivatásra cserélő feltaláló 1795-ben jegyeztette be szabadalmát, és ezzel hivatalosan is őt tekinthetjük a dugóhúzó feltalálójának.
Ezt követően az 1800-as években a feltalálók egyik kedvenc területe lett az új dugóhúzófajták megalkotása. Ma már jóval ezren felül vannak a bejegyzett szabadalmak. A fejlődés azonban még mindig tart. Az új anyagok (pl. műanyag) és technológiák (pl. fröccsöntés) alkalmazásával folyamatosan születnek az egyedi formájú dugóhúzók.
Megjegyzem, hogy minden jelentősebb bortermelő országban találhatóak dugóhúzó gyűjtemények és múzeumok, akár több ezer darabbal. A legnagyobb kollekcióval Amerikában Don Bull gyűjtő rendelkezik (9000 db). Magyarországon a meglévő jelentősebb magán és állami gyűjteményekből eddig még nem nyílt ilyen kiállítás, ezért ez a mostani egyedülálló, hiánypótlónak is nevezhető.
Némedi Varga Zoltán édesapjával több éve kezdte el a hobbiból a dugóhúzók gyűjtését. Eleinte a Miskolci Régiségvásáron, majd később több helyről vásárolva, illetve ajándékként kapva gyarapodott a dugóhúzók száma. A ma kb. 400 db-os kollekció főleg a kelet-európai, európai dugóhúzókra épül, találhatók benne régi muzeális és új érdekes és értékes darabok. A kiállítást a dugóhúzó készítést és használatát bemutató filmek is színesítik, de látható az is, hogy dugóhúzó nélkül hogyan varázsolható ki a dugó az üvegből.
Az eddig már több helyen kiállított anyag a remények szerint most olyan állandó helyre kerül, ahol sokan fogják megcsodálni ezeket a mindennapokban is használt eszközöket.
Dr. Hörcsik Richárd
Tokaj-hegyalja országgyűlési képviselője,
Egyetemi tanár, DRHE