Az idén is megemlékeztek a sátoraljaújhelyi zsidóság elhurcolásáról.
Most vasárnap a miskolci közösség tagjai Markovics Zsolt főrabbival az élen nagy számban, kollektíven busszal látogattak el a határ menti város mindkét sírkertjébe. Miskolc újonnan kinevezett főrabbija beszélt arról, hogy ezen a településen is több ezer izraelita polgár élt a holokauszt előtt. A nagy világégés után nagyon kevesen tértek haza, s mára emléküket csak a temetők őrzik.
A Sátoraljaújhely belvárosában lévő régi temetőben nyugszik a neves Majse rabbi akit, nevét lefordítva Mózes törvényeként emlegetik, mivel ékes Tóra magyarázatokkal írta be magát a nagy csodarabbik sorába. Évente húszezer vallásos zsidó és még több más felekezetű zarándok látogatja a sírját a világ minden tájáról. A sírjánál elhelyezett postaládába mindenki bedobhatja a levelét, a kívánságát. Állítólag a legtöbben családjuk egészségéért, boldogságáért és a békés életért imádkoznak, fohászkodnak a rabbihoz.
A kile tagjai közül többen erről a vidékről származnak. Így Markovics Zsolt az Abaújszántói temetőben is elénekelte az ősi gyászimát. S itt is egy közös Kaddissal tisztelegtek a mártírok sírjánál. Egyébként ebben a városban is számos kereskedő, iparos és borász élt a negyvenes évek derekáig. A helybéliek máig is tudják, hogy a szántói főutca mindkét során egymás érték a zsidó tulajdonú üzletek. Ugyanitt volt a különleges építészeti értéket képviselő zsinagóga is, amelynek emlékét már csak egy apró tábla jelzi. A templomot még a hatvanas években eladták. Azzal a feltétellel, hogy külsőleg és belsőleg se hajazzon arra, hogy ez valaha is zsinagóga volt. Most egy borfeldolgozó működik benne és tényleg csak a márványtábláról tudhatjuk, hogy ez volt az Abaújszántói zsinagóga. 
Érdemes megjegyezni, hogy mindkét település önkormányzata segítséget, támogatást nyújt a zsidó sírkertek rendbetételéhez, parkosításához.