Tele hócipőm Telekommal. Szinte mást se hallok, hogy a digitális világ jegyében egyre olcsóbb lesz az internetezés. Ilyen olyan egyszerű mezítlábas csomagokat kínálnak. Majd. Miközben a valóság merőben más.
Délutáni szunyókálásomból egy privát számról csörgetnek fel. Jókor, rosszkor, kedvesen lerohan a call centeres. Hogy minek veszem, fel – azért mert mindig várok egy fontos telefont. Szóval se szó se beszéd, adategyeztetés és közli velem a kedves hölgy, lejárt a hűségnyilatkozatom. Oké – ezt a feleségemnek tessék mondani. Majd rá kell jönnöm neki, sincs több humorérzéke, mint egy mai átlagos politikusnak. felhívja a figyelmem, hogy meg kell hosszabbítani, ha nem akarok többet fizetni, mint idáig. Erre is lett volna poénom, de minek. A továbbiakban már nem is telefon betyárkodom. Egyébként is ez a cégük műfaja. Lett.
A lényeg, az üzlet megkötetik, annak ellenére marad az internet, hogy az alaptelefonra nincs is szükség Idáig se használtuk. Igen, ám de ha nem kérem, akkor még drágább a csomag. Ki van ez találva.
Majd panaszkodnék, de minek. Hogy a lakásomon csak úgy adnak fix IP címet, ha drága üzleti csomagot vásárolok. Hogy minek a stabil IP cím – hát nekem a hátam közepére se kell – de ha úgynevezett távnézést akarom aktiválni, akkor e nélkül nem, megy. Tehát kinyögöm a drága üzleti előfizetést. Erre a Telekom csak belekavar, ne, hogy már túljárjanak az eszén. Egyre másra szó nélkül frissíti a routert, hogy a laptopom vagy a telefonom még véletlenül se bukkanjon rá a távnézési vonalra.
Szóval kard ki – csapataink egyenlőtlen harcban állnak a Telekom pénzbehajtóival.
