A Weinstein ügy kirobbantása pedig egy előre megírt forgató könyv szerint zajlik és hullámzik végig a világon. A való világ tükörképe. Van egy – szerintem több százezer vagy millió – gusztustalan kéjenc, szexmániás ronda kinézetű férfi aki hatalmával, befolyásával visszaélve teszi vagy tenné a szépet a gyengébbik nem legkívánatosabb képviselőinek. A föld civilizált és a civilizálatlan részein.
Nos, amíg világ a világ ez így lesz és így marad. Viszont a Weinstein sztoriból egy olyan csodálatosan megható film készül majd amelyhez a jegyek mellé egy csomag papír zsebkendőt adnak. Igazi könnybe-lábasztós, végig szipogható alkotás lesz. Körmünket rágva végig ízguljuk, hogy a filmvászonra érett hamvas szőkeségek odaadják e magukat a gonosz lelkű aberrált producernek egy epizódszerepért vagy visszamennek virágot árulni a 101. utca sarkára. Már most borítékolom, hogy ezzel a filmet tucatnyi Oszkár díjat nyernek. Weinstein úr már az öngyilkosságot fontolgatja. Szerintem ne kapkodja el ezzel a filmmel ugyanis visszanyerhetné a renoméját. Ebben akár önmagát is alakíthatná. Kedvére. Kitárulkozhatna – nemcsak a sliccén át. Csodálkozom, hogy a Clinton és Mónica légyott még egy 18 éven felülieknek szóló filmen se látható!
Különben rühellem az ájtatos, álszenteskedő manókat, mindazokat a fazonokat akik most úgy tesznek mintha sohase hallottak volna ilyen szörnyűségekről. A hátukon felálló szőrrel elképedve sápítoznak Weinstein rémségein. Noha Weinstein csak boltokat kötött. Akikkel tudott. Szerepet, fellépést , s gázsit vagy tiszteletdíjat juttatott azoknak akik a testüket áruba bocsájtották. Igaz volt egy két ellenálló aki kifogásolta a cserearányokat és a női büszkesége nem engedte meg a boltot. A többség azonban üzletet kötött. Weinstein akár ellentámadásba is lendülhetne. Mondván a nők megkörnyékezték, felajánlkoztak végül is csak kapacitáshiány miatt nem volt képes többet casztingolni. Na meg azok vádaskodnak akik végül csak a fúvós kórusba kerülhettek be.
Emlékszem, hogy volt Miskolcon egy heves vérmérsékletű megyei első titkár. Filmszerepet nem ajánlott, alacsony és kopasz volt, de határtalan önbizalommal játszotta a Don Juant. S hódított is. Film sose lesz ebből de egy tablóképet megérdemelnének a hölgyek. A főhelyen szívesen látnám azt a felszolgáló hölgyet akit az első titkár teljes nyugalommal próbált bekeríteni egy Tokaj étterembeli fogadáson. A pincérnő kezében egy teli tálca volt miközben az első titkár jobb kezével megpróbált a szép nő combján matatni felfelé. A vége egy csuda nagy pofon lett. A bácsi égett mint a rongy – igazából nem ehhez a visszautasításhoz szokva. Mi ültünk az asztal körül és a plafont bámultuk. Nem néztünk egymásra. Noha olyan jót röhögtünk volna, de kinek lett volna ehhez bátorsága. A hölgy bement a konyhára és kisírta magát. Az étterem vezetője csitította és nyugtatgatta. Úriember volt mindenki. Végül a hölgy maradt a helyén, semmi következménye nem lett a bátorságának.
S, hogy még egy jót mondjak. A héten a facén hárman is megkörnyékeztek. Olyan szia, hello, hogy is vagy dumával segítséget kértek tőlem. Nagyon csinos képekkel érkező címekről kérdezgették, hogy tudok e rajtuk segíteni. Mármint a telefonkártyájuk feltöltésében. Mások útiköltségre kértek félpénzt. Mondván ha meglátogatnak az egészet visszaadják.
Tessék mondani, tényleg olyan hülyének nézek ki mint gondolják?
/ A felső képen Woddy aki a nevelt lányával bútorozott össze. Hiába Amerika a korlátlan lehetőségek világa/