Nemrégiben arról panaszkodtam, hogy a Miskolci nagyposta előtt 10 ezer forintra mázsáltak, míg bementem néhány levelet feladni. A valóság, hogy korábban is megtettem ugyanezt, de most először büntettek meg ezért.
Egy szavam se lehet, hiszen komolyan vették a reklamációmat, de a védekezésemet az idevonatkozó jogszabályok miatt nem fogadhatták el. Hálás vagyok, hogy az üggyel a legmagasabb szinten is foglalkoztak. Sőt röstellem is, hogy 10 ezer forint miatt méltatlankodom ilyen nagy nyilvánosság előtt. Többen is elmagyarázták, hogy nincs igazam, a KRESZ mérvadó szabályai szerint vétettem. Az, hogy minden reggel kocsik százai parkolnak ott, míg a postájukért beszaladnak az számomra nem mentség.
A lényeg, hogy a hétvégére már hivatalosan is megkaptam a helyszíni bírságról szóló csekket. Pontosabban a nejem átvette, akié a jármű.
A fizetési felszólításban szerepel – a járdán, részben vagy teljes terjedelemben – csak akkor szabad megállni, ha azt jelzőtábla vagy útburkolati jel megengedi.
Esküszöm, megörültem ennek a kitételnek. A kérdés, hogy a szabály végrehajtói miként értelmezik az útburkolati jelet. Mi az, hogy útburkolati jel – ez lehet kétféle – egyrészt a járda szélét erre a célra legömbölyítik. Ez ugye az egyik jel – felhívás arra, hogy na, ide lehet állni! A másik a fehér felfestés, a csík, ahogyan barátilag emlegetjük. Hol van a szabályok között elrejtve, hogy milyen méretű csíknak kell lennie ott. Egy olyan helyen ahol nagyobb testű járművek akár szimmetrikusan is megállhatnak.
S ne feledjük, hogy kocsinknak éves matricája van a város teljes területére.
Rászántam egy kis időt, körbefotóztam és mindenki megnézheti – igen is ott van a csík, ott van felfestve, hogy meddig tart a parkolási lehetőség. Nyílván az ellendrukkerek, akik most a kisujjukkal lefelé ellenem szavaznának, azt mondják, az a csík nem is csík. Az csak ott van, hogy ne állják el a posta teherbejáróját. Na, de ha oda egyébként se lehetne állni, akkor minek az útburkolati jel. Kinek és minek? Nem ez lesz az első eset, hogy a rendőrség mondja majd ki a végső szót ebben a szabálysértési ügyben is.
Nem gond, hiszen ki hinné el, hogy a közterület felügyelőknek mindent tudniuk kellene. S ha a rendőrök is megerősítik a közterület felügyelők igazát, akkor meg még mindig elmehetek közmunkára és ledolgozhatom a 10 ezer forintot. Elárulhatom, már voltam ilyenen. Élveztem, s jól éreztem magam a munkások között a jó tiszta levegőn. Sepregettünk – s még az se zavart – hogy beszóltak. Mint ahogyan most is megteszik majd nagyon sokan.
Közben látnak néhány suttyomban készített képet. A napokban láttam, ahogy egy furgonból rakodtak ott a Művészetek háza melletti Szinva parton. Egy ember gürcölt, kapkodott. Két derék egyenruhás felügyelő pedig bírságolta, írta a rendszámot és mondta a magáét. Helyükben segítettem volna a rakodásban.
Különben lenne még két szerény javaslatom – hátha valakit érdekel. A felügyelők, az egyenruhában sétálóknak szívesen tartanék egy felvilágosító előadást. Elmondanám, hogy ők mindannyian a városvezetés meghosszabbított kezei. Az adófizetők pénzéből. S ha időnként kedvesebbek lennének az autósokkal, a polgárokkal szemben jóindulattal, liberálisabban lépnének fel, esetleg piti ügyekben akár elnézőbbek lennének, s egy, ejnye-, bejnyivel is megelégednének, kevesebbet szidnák az egyébként egyre sikeresebb város vezetését. Nem erodálnák a felelős vezetők imidzsét.
Másik, tudom, hogy adótitok a miskolci, életvitelszerűen itt élő nyugdíjasok által befizetett súlyadó mértéke. Én mégis megnézném, hátha a Salkaházy programba beleférne a miskolci kisnyugdíjasok ingyenes parkolása. Gondolom, ezt a javaslatot mostanában egyetlen politikai erő se söpörné le az asztalról, ha napirendre tűznék. Persze egy jogászi és gazdasági számítás alátámasztása után. 
