Úgy mondják, a szomszéd rétje mindig zöldebb. Na, meg az is igaz, hogy röpke három nap alatt aligha lehet véleményt formálni egy másik vidéki megyeszékhelyről csak úgy kutyafuttában. Így kezdem azzal, hogy a héten, Kecskeméten voltunk. Kórházi látogatáson. Ugyanis ha csak tehetjük a világ végére is elmegyünk ahhoz az orvoshoz, akihez teljes a bizalmunk. Fő az egészség, s ha ez most már Csongrád megyében fő vagy főz, akkor egyhuzamban leautózok utána.
Kezdjük azzal, hogy Miskolc Kecskemét közötti útvonalra sebtében három ajánlatot tett a GPS. Bekanyaroghatom a délibábmentes Alföldet, Gyöngyös, Hatvan után Nagykáta és Nagykörös érintésével is elcammoghatok, de igazából, Pest határából az M5 sztrádán is hasíthatok. Én a falvakon át vezető rövidebbet választottam. Feltűnt, hogy az ottani nagy gyárak és üzemek – amelyeket korábban már lejártam mind
Új nevet kaptak. A Lehel Elektrolux lett és az ismerős Glóbusz konzervgyár is egy kimondhatatlan francia nevet kapott.
Kecskemét igazi nagyváros. Minden részletében érzékelhető a Mercedes jelenléte. A határában láttam, hogy a német repülők már szinte a házakat súrolva szálltak le és fel. Élén az utas és a teherforgalom az alföldi város és Bajorország között. Feltűnt, hogy az ottani rendőrök szinte csak Mercedesszel közlekednek. Miskolctól eltérően Kecskemét nem egyutcás, körkörösen elterülő település ám reggel és a koraeste a nagy forgalom ellenére se dugul be a forgalom. Tele a belváros körforgalmú kereszteződéssel. Igaz sok helyen még ezt jelzőlámpákkal is kombinálják, de csak a gyalogosoknak az átkelés megkönnyítésére.
A kecskeméti kórháznak a bejáratánál egy óriási autósparkoló van. Ingyenesen. A bemenet, a betegért egy félórára, a ki beszállás időtartamára ingyenes. Parkoló jegykiadó automata van a mentőbejáratnál. A 31. perctől már fizetős, tehát érdemes kapkodni. A megoldás viszont praktikus.
Az első szintre mozgólépcső vezet, mint a GUM áruházba, a látvány egy kicsit a hazai plázákra hajaz. Gigantikus méretű. Majd a nyolcszintes komplexum további részében már bonyolultabb az utazás. A teher liftet, amit a betegeknek és a látogatóknak tartanak, fenn kezelőszemélyzettel működtetik. A vagányabbak a személyzeti felvonót és a páternosztert is használják, ha éppen sietős a dolguk. Arra viszont készüljünk fel, hogy ha itt megcsípnek, a fehérköpenyesek megkorholnak. Büntetésből három elégedettségi nyilatkozatot szerkesztettem, amelyeket az emeletenként kirakott dobozokba lehet bedobni. Hogy mi lesz a sorsuk ezeknek a kérdőíveknek? Ne is tessék ilyet kérdezni. A lényeg, hogy én mindenre 10 pontot adtam, ez volt a maximum. Egyébként megérdemlik.
Ki ne felejtsem. Végül feleségem sajnos felkerült a hetedik emeleti kórterembe egy félnapra. Így belső élményt is szerezhettünk az ottani állapotokról. Késő délután megjelent a kórház lelkésze Balázs Gergely piarista tanár aki immár ötven éve járja a helyi kórházat. Felekezetre való tekintet nélkül mindenkinek felajánlja, imádkozik érte. Várják mindenütt, de nagyon. Protézistartó műanyag dobozkájából mindenkinek jut egy leheletnyi ostya. Aki keresi mindig megtalálja a kórházi kápolnában. Ahogy az ottani betegek elmondták tanár úr egy intézmény az ispotályban.A legrégebbi és legendákat meséltek a gyógyító áldásairól. Igazi hétköznapi szent. Akit ott helyben már is boldoggá avatnának. Hiába a hit és az önzetlen szeretet a leghatalmasabb gyógyító erő. Magam is láttam a paptanár megjelenésével, csöndes imájával képes volt a betegeket felvidítani, megnyugtatni erőt adni a gyógyulásukhoz.
Endoszkópia, alagsor. A recepciós hölgy szimultán rendelt. Fülén a telefon, előtte a beteg és egyszerre mondja mindenkinek – Virág vagyok, előjegyzést már csak márciusra tudok felvenni. Én csak egy beosztott vagyok, csak azt tehetem, amit mondanak. Amikor századszorra mondja, Virág vagyok – elszólom magam – egy szép Virág tövis nélkül. Innentől beloptam magam a szívébe. A következő páciens már a nejem…
Egy kis kitérő. Ez a kórház anélkül, hogy mondanák a Mercedes gyár szíve csücske. A legmodernebb diagnosztikai műszerekkel szerelték fel. Olyanokkal amilyenek a hazai egészségügyben még ritkák. Az ott élők bizonyára megtapasztalhatták ebből a szempontból is a szerencse fiai, lányai. A bejárati hallban egy hatalmas tablón a kórház vezérkara és minden orvos fényképe látható. Számunkra egy bennszülött miskolcinak nem kellemes látni, hogy tőlünk a legjobbakat, a kitüntetett gyógyítókat csábították oda.