Felrúgták a megegyezést – két megemlékezés egy időben – 1945 januárjában a szovjet katonák szabadították fel a pesti gettót – szítják a békétlenséget

Két, külön megemlékezést tartott a zsidóság a pesti gettó felszabadításáról. Végső soron minden rendben lenne, ha erről a Mazsihisz és az EMIH előre megegyezett volna. Bár állítólag megbeszélték, hogy a nagyszámú hazai zsidóságot képviselő szövetség és a rendszerváltás után feléledt chabados zsidóság egy órás eltéréssel emlékezik meg a mártírokról. Az áldozatokról, akik egyetlen bűne csupán az volt, hogy zsidóknak születtek.

Végül a forgatókönyv teljesen másként alakult. Néhány száz méterre egymástól szinte egy időben imádkoztak az elhunyt testvéreikért. Nos, ezzel a húzással sok potentát politikust választásra kényszerítettek. A protokoll szabályait felrúgva hirtelen kellett dönteniük, hogy melyik megemlékezést tisztelik meg jelenlétükkel. Számukra az se volt közömbös, hogy hol miről kell beszélniük. Itt már csak tényben egyezhettek meg, a pesti gettót 1945 januárjában a szovjet vörös hadsereg szabadította fel. Az utolsó órában, amikor a Dohány utcai nagy zsinagóga előkertjében egymásra hányva feküdtek a temetetlen holtak. S már csak perceken múlott, hogy betörjenek Szálasi nyilas hordái, keretlegényei és végezzenek a bezárt szerencsétlen emberekkel.

Magamat is megkímélem, ha csak a száraz tényekre hivatkozva leírom, hogy Magyarországon többféle zsidó szervezet létezik. Lehetnének akár békés együttélésben is, de sajnos idáig ez nem sikerült. Magyarországon mindig is a neológ, a hagyományaikat tiszteletben tartó zsidóság volt a vezetőerő. A többség, amely őseik vallását, hagyományait tiszteletben tartva, nem asszimilálódva őrizte szellemi örökségét.  Majd a rendszerváltás után megtelepedett egy külsőségekben is hangsúlyos szektákra jellemző egy neves rabbi emlékére épülő társaság. Úgy mondanám, hogy erősen üzleti alapú, megjelenésében tájidegen zsidóság, amely a misszionáriusokra jellemző hévvel kezdte a betérítést. Furcsa lenne, ha belső antiszemitizmussal esetleg látens rasszizmussal vádolnának, de megkockáztatom, hogy megjelenésükkel elbizonytalanították mindazokat, akik ragaszkodnak ősei hitéhez. Ráadásul a politikában való nyomulásuk se természetes, mint ahogyan az se, hogy teljes hegemóniát szeretnének a vallási életben.

Olvasva a régi múlt század előtti zsidó imakönyveket, természetes volt, hogy valamennyiben méltatták Ferenc József császári uralkodót. Imádkoztak a lelki üdvéért. Ma már ezek a társadalmi gesztusok elképzelhetetlenek még más egyházi körökben is. Főleg azok a megnyilvánulások, amelyekkel a társadalmi élet vezetőit kényszerítik választásra, hogy akkor a Mazsihisz vagy az EMIH rendezvényein szerepelnek e.

A Mazsihisz mellett szól, hogy a rendszerváltás előtti, hitetlenség korában is képes volt a nyájat összetartani. Akkor, amikor a chabadosok még az óceánon túl osztották az észt és az áldást. S a vészkorszakban a kisujjukat se mozdították a magyarországi vagy az európai zsidóság kimentéséért a Holokauszt elől.

Remélem jövőre, ha tehetik ugyanezt a hibát senki nem követi el.  A gettó áldozatainak emlékét soha többé nem zavarják meg ezek a békétlenséget szító akciók.