Klaszterben a vendéglősök – olyan ez mint a békebeli időkben a céh -ha a pincér nyegle – önmegvalósító séfek, a az ízek zamatok művészei

Mint fogyasztó mint vendég mint kényelmes miskolci polgár aki a terített asztalnál nagyra értékeli a konyhaművészetet gratulálok az ötlethez. Bevallom drága Édesanyám és párom egy egy konyhatündér. Megszoktam, megszerettem a főztjüket és számomra mindig ez marad az etalon.Mindenhol mindent ehhez mérek. A habart leveseket, a töltött káposztát és a krumplis lángost is.

Minden vendéglő , étterem egy kalandtúra. Amely az étlap tanulmányozásával kezdődik ám sose hagyom ki, megkérdezem a felszolgálót, mit ajánlana tiszta szívvel, őszintén. Ezekből a válaszokból rögtön kikalibrálom mire is számíthatok. A pincér nyegle és azt mondja, mindegy, nálunk minden kitűnő az nekem gyanús.

Kedvelem az igazi vendéglátósokat – mivel vakációban mindig a szakmában dolgoztam a Balaton partján. Voltam pincér a Révcsárdában és a Balatonaligai üdülőben sőt még egy Siófoki sörbárban is. Beláttam a szakma kulisszatitkaiba. S most hosszan sorolhatnám a kiváló vendéglátósokat, mondjuk Győzőt a népkerti Vigadóból vagy Sándort a Calypsóbol, akik tudják hogyan kell csinálni, s mi az amitől a vendég törzsvendéggé válik .

Miskolcon  megalakult a gasztroklaszter és már debütáltak is.  Bemutatkoztak. S megtudtuk ez egy olyan céhszerű társulás ami a békebeli világban természetes volt. A vendéglősök egymásnak nem ellenfelei hanem versenytársai és közös gondolkodással , közös marketinggel együttes bemutatkozással még inkább fellendíthetik azt az ágazatot amely egyben Miskolci turisztikai vonzerejévé vált. Magam is megjegyzem, hol mit ettem kedvemre valót amiért hajlandó vagyok a visszatérésre.

Közös erővel könnyebb lesz meggyőzni mindannyiunkat – a gasztronómiai nem egyszerűen nem a táplálkozásról szól.Ez egy művészeti ág, a séfek önmegvalósító remeklése a mi élvezetünkre szolgál.