Rájár a rúd a balatoni büfésekre – látványos razziákat tart a NÉBIH – amikor még főúr voltam

Mivel minden vakációt a Balatonon töltöttem tökéletesen ismerem a nyári népélelmezés kulisszatitkait. Kezdetben pincér is voltam, többek között a szántódi révcsárdában így máig is emlékszem, hogy az ottani csálingerek alig két hónap alatt keresték meg egy Trabant árát.  Persze a gebines főnökök se panaszkodhattak. Nekik is összejött egy új Opel Kapitanra való. Mivel nyári mikulásként voltam bejelentve hamar felvitte az Isten a dolgomat.  Két hét múlva már főúr lettem, nekem fizettek, olyan bőr leveles tárcám  volt ami egy órán belül kiduzzadt a sok piros hasú százastól.  Persze a nyugat német márkát is elfogadtuk – nem is olyan nehezen. S mivel mint kiskorúként nem vonhattak felelősségre a kiszolgálók rám bízták az összes számlázással kapcsolatos feladatot. Nem kockáztattam semmit,  legfeljebb elküldhettek. Mindent rám lehetett kenni. Meg is tették. Ezeket a sztorikat most kár elpufogtatnom.

Nem volt még nép egészségügyi ellenőrzés csak a jó Köjálos meg a jó népi ellenőr akiket kezelni tudtunk könnyű dolgunk volt. Nem véletlenül követeltük ki, hogy a főszakács külön főzzön a személyzetnek.  Később mint nyaraló is eleget relaxáltam a magyar tenger partján.

S hamar megtanultam melyik vízparti falódában lehet lángost vagy halat enni. Abban is biztos voltam, hogy a mázos vödörből kínált főtt kukoricástól még a sót se szabad elfogadni. Így aztán nem csodálkozom, hogy most néhány balatoni szezonális falatozón rajtaütöttek. S rögtön bezárattak. Azt kell mondanom, ez a boglári eset csak a jéghegy  csúcsa. Ha több ellenőr lenne és több idő jutna a kutakodásra akkor felkopna az állunk a nyári szezonban. Az utóbbi években Szárszón már otthonos voltam, gyorsan kitapasztaltam, hol az bisztró, pecsenyés lángossütő ahol azt kapom a pénzemért amit  szeretnék. Több árussal még a kulisszatitkokat is megbeszéltük.  Világosan megmondták, ha minden idevonatkozó előírást megtartanának akkor ráfizetnek. Ha meg akarják tartani a vásárlói kört akkor a maximumot kell adniuk, de akkor meg vesztességes az üzlet.

Ezzel a dillemával kell birkózniuk. S a nagy többségnek nem marad két teljes hónapja, hogy legalább a befektetése árát megkeresse. Tavaly meghirdették egy étolaj forgalmazó cég  szponzorálásával a balatoni lángossütő vetélkedőt. Lehetett szavazni, hogy a legfinomabb ez a finomság. Magam is szavaztam. Cirka harminc év tapasztalata alapján kiáltottam ki győztem azt a széplaki ezüstparti sütődét amelyet egy család üzemeltet a villasoron.  Itt már délután négytől sorakozni kell a palacsintáért és a lángosért.  Igaz, hogy a família minden tagja messziről szaglik az olajtól, de nekik ez az életük. Májustól késő szeptemberig gyúrnak, dagasztanak majd pihennek , várják a következő szezont.