Még a kezelések megkezdése előtt szükséges a – szakszóval kardiovaszkuláris – rizikófelmérés. Ez már az altatás és a műtét kockázatának megítélése szempontjából is elengedhetetlen. Egy beteg alaprizikóját befolyásolja az életkora, neme, addigi életvitele, dohányzása, testsúlya (túl- súlya), kezeletlen vagy karbantartott magas vérnyomása, már meglévő szív- és érrendszeri betegségei. Erre rakódik rá mindaz a kockázat, amelyet a daganatellenes terápia jelenthet. A gyógyszerek alkalmazási előírása tartalmaz információkat arról, hogy a terápia mennyire számít a szív- és érrendszer szempontjából kockázatosnak, kardiotoxikusnak.
Sugárterápia esetén a sugármezőt úgy tervezik meg, hogy az a lehető legkisebb mértékben érintse a szívet, illetve a fontos ereket. Mivel a tumor az életet veszélyezteti, elsődleges annak elpusztítása. Viszont ahogyan javulnak a betegek életkilátásai, illetve növekszik a gyógyult betegek aránya, úgy válik egyre fontosabb tényezővé, hogy a hosszabb távú mellékhatásokra is figyelemmel legyenek. Egyes daganatellenes gyógyszereknél is gyakran elkerülhetetlen a kardiológiai kockázat felvállalása a rák gyógyítása, az állapot és az életkilátások javítása érdekében.
A beteg és az adott terápia kockázatának függvényében javasolt a kardiológiai nyomon követés, a rendszeres állapotfelmérő vizsgálatok elvégzése. Ezek sok esetben laboratóriumi vizsgálatok, amelyeket más diagnosztikai módszer (EKG, szívultrahang) is kiegészíthet. Az esetek egy jelentős részében már akkor ki tudják mutatni a szívizom esetleges alul- működését vagy bármilyen kezdődő szívműködési rendellenességet, amikor az még semmilyen panaszt sem okoz, s kezelhető. Ma már ugyanis számos gyógyszer áll rendelkezésre a kardiotoxicitás kivédésére és kezelésére.
Kardiológiai gondokra utalhat – bár a tünetek hátterében más is állhat – a tartósan magas pulzusszám, a kisebb terhelésre is nehezebbé váló légzés, a fáradékonyság, a nappali vagy éjszakai fulladás, a korábbinál gyakoribb vizelés, a boka és a lábszár duzzanata, vizenyők kialakulása.
A beteg is tehet a szívéért: aki nem dohányzik, odafigyel a vérnyomására, a vércukorra, a vérzsír értékeire, igyekszik csökkenteni a túlsúlyát, betartja az egészséges táplálkozás alapszabályait, az sokat tesz a szíve egészségének megőrzéséért és a szövődmények kockázatának csökkentéséért.
Nemcsak a betegségek, a gyógyszerek hatóanyagai vagy az ételek és italok, hanem a lelki tényezők is befolyásolják a szív- és érrendszer állapotát: a szorongás, a depresszió nemcsak a közérzetre és a társas kapcsolatokra van rossz hatással, hanem mérhetően rontja az általános állapotot, növeli a mellékhatások és a szövődmények kockázatát is, ezért tenni kell ellene.