A jászsági település gyakran szerepel az idegenforgalmi publikációkban, amit annak is köszönhet, hogy több figyelemre érdemes különlegesség is kapcsolható a kisvároshoz, így a lexikonokban is. A helység többek között arról híres, hogy az 1923-as régészeti ásatások során itt került felszínre a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legféltettebb kincse, a rendkívüli régészeti értékkel bíró szkíta kori aranyszarvas. Aztán itt nevelkedett és vált világhírűvé a minden hazai és nemzetközi futamát megnyerő, legyőzhetetlen Kincsem nevű versenyló. A mai nevén Attila dombnak nevezett emelkedő volt napi edzéseinek útvonala.
Az utóbbi évtizedekben pedig az egyre nagyobb nyilvánosságot kapott titokzatos gyógyulások története köthető a tápiószentmártoni határban lévő Attila dombhoz és környékéhez. Kell-e keresni, lehet-e találni valamilyen összefüggést a felsoroltak között? Ha igen, akkor lehet, hogy összességében ugyanarra a megállapításra juthat tudós és egyszerű látogató egyaránt. A helyszínen néztünk szét és a tőlünk kötelezően elvárható hitelesség igényével igyekszünk továbbadni a látottakat, hallottakat. Ami kézzelfogható tény, egy-egy hétvégén ezrek látogatnak a tápiószentmártoni határban lévő dombra, hogy erőt merítsenek az előttük álló napokban rájuk váró, kitartást követelő feladataikhoz. Idősek, fiatalok, kiegyensúlyozott, viruló egészségnek örvendő felnőttek, de olyanok is,akik láthatóan egészségügyi gondokkal küszködnek, illetve mozgáskorlátozottságukból fakadóan hozzátartozóik segítségére szorulnak.
A gyógyulások vizsgálata szakemberek dolga, az idelátogatók érezhetően elégedettek azzal is, hogy a helyszínen jóleső bizsergés járja át tagjaikat, hogy a dombon és annak környékén való tartózkodásuk ideje alatt, és reményeik szerint az azt követően napokban, hetekben is is határozottan jobban érzik magukat a bőrükben. Azt már az itt olvasható hitelt érdemlő, hivatalos dokumentumokból tudjuk meg, hogy a műholdas felvételek tanúságra szerint feltehetően itt a legvékonyabb a földkéreg , ugyanis mérésekkel bizonyítható, hogy amíg az emberi élethez szükséges 7,83 Herz másutt, bárhol a világon csupán 20-50 másodpercig van jelen naponta, addig itt ez egész nap folyamatosan mérhető. A Kincsem Múzeum, a lepusztult állapotban átvett orosz katonai barakkokból kialakított lóistállók, az őshonos magyar háziállatokat bemutató karámok, a mangalica sertéstől, a szürke marhán át a racka juhokig sok értékes gént örökítő jószág megtalálható itt. Hétvégeken a nagy kiterjedésű parkoló szűkösnek mutatkozik, annyian érkeznek ide autóval, buszokkal, motorkerékpáron, így a híressé lett Attila domb látványához ma már hozzátartozik a területet ellepő napozó, sétálgató tömeg, amely részben a visszajárók ezreiből, részben a vidék kisugárzását először megtapasztaló érdeklődök sokaságából tevődik ki.
Egy villanásra térjünk vissza kicsit újra a múltba! Phriszkosz rétor bizánci követ, aki a hunoknál történt vendégeskedése után hagyta az utókorra Attila király udvarának leírását, memoárjában megjelölte a favár helyét is, melyet a történészek, régészek szerint nem is érdemes másutt keresni. Egy emlékezetes eseményen, Attila halálának 1600. évfordulóján kétnapos ünnepséggel vonta magára a figyelmet Tápiószentmárton, amikor az eseményeken a társadalmi élet jelesei is tiszteletüket tették a régi és új kincseket felvonultató dombon. Akkor avatták a szabadtéri színpadot, melynek jellemzői közül egyet is elég megemlíteni: kétoldali felhajtóján lovakkal, lovas kocsival is megjelenhettek a műsor szereplői.
Az Attila domb gazdája a terület komplex fejlesztésében gondolkodik, nem szeretné, ha a domb növekvő felkapottsága ellenére is valamilyen rosszul értelmezett, kétes csodavárás helyszíne lenne, ha a közvélekedés divatjában elszürkülve degradálódna. Kocsi Ágnes úgy vélekedik, elégedettek lehetnek azzal, amit képes tanúsítani a tudomány és amit a napi tapasztalatok is megerősítenek: az Attila dombon már sokan visszanyerték egészségüket, helyreállíthatták meggyengült energiájukat, életerejüket.
Nagy József írása