Ez a volt Napsugár cukrásza udvara. Korábban egyszerűen Pivának hívtuk, mivel az alapítója , névadója Olaszországból telepedett le nálunk. Lapos Gyuri volt a cukrászüzem főnöke, aki nagy derék emberként egyszerre két tál krémessel jött ki az épület elé. Felmutatta, hogy lássam, s már futottam is át a túloldalra. Szemben laktunk az első emeleten. A krémes – egy forint 30 fillér volt – mi tíz forintért kaptunk tízet. A világ legjobb krémesét. Ugyanebben az udvarban székelt a Miskolci Festőipari KTSZ. A festékes mázos ruhájú mesterek ki be jártak itt. Az elnök elvtársnak volt egy nagy fekete Volgája és sofőrje Fenyvesi Laci bácsi. Szokása volt, hogy a rendőrségi tárcsáját a szélvédő előtt tartotta. Hadd lássák.Aki nem tudná, ez a Széchenyi utca 59. számú épület adott helyett az első miskolci villanyszerelő üzemnek. Vagy műhelynek. A pincében még magam is láttam a Wertheimer bácsi gépeit. Ő maga a lengyelországi haláltábort nem élte túl, gyermekei közül egyedül Magda néni költözött vissza. Férje Dévai Dezső órás mester volt, halála után az özvegye vitte tovább a műhelyt a Sötét kapu mellett. Manyika a keresztanyám volt és ezt a házat rám hagyta mivel mindvégig gondoskodtam róla. A pesti öccse Lajos megtámadta a végrendeletet majd butikoknak értékesítette az egész házat. Manyika szegény aki túlélte a haláltáborokat különös módon hunyt el. Imádta a gyerekeket és úgy kilencven valahány éves korában leállt focizni velük. Próbálta a lasztit visszarúgni, de megszédült, elesett és combnyaktörést szenvedett. Sajnos ez az öregkori szerencsétlenség egy hét alatt elvitte. Ha látná mi lett a házából nagyon meglepődne. Mivel jómagam gyakran megfordultam nála, s ha betegeskedett ott is aludtam emlékszem, hogy ez belsőleg még csaknem a középkori udvarházakra hajazott.Tuti, hogy aki ezeket a táblaerdőket ülteti városszerte annak szoros kapcsolata lehet a gyártókkal. Ez a Széchenyi úti köz úgy ötven esztendeje hangulatos, rendezett mellékutca volt. Itt jobbra az emelete dolgozott a Ráthonyi fogorvos úr, még a kutyájára is emlékszem.Rettenetes az elhanyagoltság ezen a környéken. Fejből felsorolom kik laktak itt, balra elsőnek Rajkó Kálmánék, feljebb Erdős Hugóék, lányuk Ágika szépen hegedült. Naponta többször jött ment a hangszertokkal. Mögöttük Bobákék laktak, volt egy hamis korcs kutyájuk, amely időnként sokunkat megkergetett. A hetvenes években felértékelődött a nagy udvaruk mindenki ott akart garázs építeni. Sokuknak sikerült is. Jobbra a szuterénben Szacsuri bácsi a villanyszerelő a lányával, az elsőn Aszódi Imre a nőgyógyász, aki engemet is világra segített. Lakott még ott egy tüdő és egy bőrgyógyász főorvos is. Az utóbbit Balogh úrnak hívták és nagyon szép volt a lányuk. A bérház melletti családi házban a Galambosi család lakott mígnem kihaltak az öregek és a gyermekeik elköltöztek. Mivel ebben a lakásban mindennapos vendég voltam számomra megdöbbentő az átalakítás. Higgyék el abban az átkosban ez a kapualj barátságos és tiszta volt.Mondhatnám a nyolcvanas évek elején amikor kialakultak a kapualji butikok vitrinek lepték el a dufartokat. Fényt, világosságot rendet hoztak az arra járóknak. Ám jött egy baloldali városvezetés ami esztelen pusztításba kezdett városrendezés címén. Imre a következmény. Sose heverjük ki a pusztítást.Itt balra emlékszem kiégett a Kiss divat üzlet. Tessék gyönyörködni ebben a látványban, most nem vagyok biztos, talán ez volt a Zsupán köz. A végén ki lehetett jutni a Régi posta utcára. Olyan sikátorokon keresztül ami esténként már nem volt biztonságos.Nem tudom kié ez a ház, de normális körülmények között rá lehetne venni a tulajdonost, hogy egy adott határidőn belül csináljon rendet a portáján. Mondjuk a bajor nagy autógyártó cég menedzserei esetleg erre felé is sétáltak – felmerülhetett bennük a kérdés, Jó Isten mit is akarnak ezek itt….A lényeg, hogy sok tiltó tábla és vaskorlát legyen. Mert szóból ért a magyar.Igen ez a Széchenyi út 33. A vesszőparipám. A nyolcvanas évek elején itt jobbra a régi szálloda recepció helyén nyitottunk egy kis üzletet. Önerőből. Sok adót fizettünk a kincstárnak, a városnak és munkát adtunk az alkalmazottaknak. Rendbe hozattuk a kapualjat és a vitrinek éjjel nappal megvilágították a dufartot. A szoci városvezetés városrendezés címén kártérítés nélkül számolta fel a boltot. Most hajléktalanok szundítanak a pisiszagú lépcsőházban és a kirakatok helyén graffitik. Ez a fejlődés egyenes útja. Korábban meg az udvari garázsokat szanálták, hogy ezzel egy évszázadra pusztasággá tegyék a ház belső udvarát.
