Rádiók, de jók – a forgó színpadot mindig elértük – szunyókálás előtt kell egy kis világlátást

Szántó István

6 év ago

Régi szokásom elalvás előtt rádiót hallgatni. Nem újkeletű valószínű, hogy drága Édesapámtól örököltem. Neki volt az ágya mellett egy nagy Orion, amelynek még nem volt varázsszeme. Emlékszem a régi Kossúth rádió szignáljára amelyet teljes hangerővel hallgattunk majd ennek a végén mindig sávot váltott. Rövidhullámon próbálta megtalálni a Szabad Európa adását. Nehéz volt kiszürni, beállítani a folyamatos zavaró sípolás közepette. Általában már csak a hireket követő forgószinpad adására tudtunk ráhangolódni. A zenéje ma is a fülemben cseng. Apám tragikus halála után enyém lett a rádió és magam is úgy gondoltam szúnyókálás előtt frissitem a világlátásomat.

Ezt most kivételesen eladnám

Ez lett a nagy rádiózásból.

Amikor édesapám a terményforgalmi vállalatnál dolgozott a szakszervezet beosztotta, ki mikor viheti haza hétvégére vagy egy pár napra a hivatal gramofonját. Vagy a vállalat sakktábláját. Ez is volt a repertoárban. Mindkettőnek nemcsak anyagi eszmei értéke is volt az ötvenes évek derekán. A lemezlejátszóhoz három lemezt is hozott. Hogy milyeneket már nem emlékszem. Igen kurblis volt az is.

Volt ilyenem is. Amikor a rendszer már felpuhult felbátorodtam és bejelöltem a SZER csatornát, a negyvenegytől a negyvenkilencig.

Sokat ér egy ilyen kollekció. Jut eszembe, Feid volt Miskolcon a legjobb rádiószerelő.

Kinek milyen volt?

Az első tévénk egy nagyképernyős Horizont volt. Pontosan 6100 forint volt, s részletre vettük. A padláson raktam ki az antennát és hétfőnként belőttem Kassára egy kis szellemképért. Különben a rádió csatornákat is fogtuk ezzel, így a slágerkoktélt bömbölve ezen hallgattam

Exit mobile version