Tegyük fel, hogy az unokája beleesik a járdán billegő fedelű csatornába. Súlyos nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenved, a sürgősségi osztályon megállapítják, hogy legalább egy hétig pihenésre szorul, nem járhat az egyetemre. Az ügyelet még aznap szombaton este elkeríti a veszélyes csatornafedelet, harmadnap kijönnek kivizsgálnia balesetet, hetedik napon pedig a vízmű vezetése elzárkózik a kártérítéstől.
Sőt a cég igazgatója a miskolci közgyűlés közmeghallgatásán feltett kérdésemre megválaszolja, olyan sok a csatornafedél, hogy képtelenek valamennyit leellenőrizni. Oké, mondom magamban, elvégre nem az igazgató hozzátartozója esett a csatornába, helyébe én se aggódnék mások miatt. Nekem se kellene, ha a gyermeke tűnik el a félrehajló fedél mellett. Az ügy végül a rendőrségen kötött ki, ahol ismeretlen tettes ellen gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés és anyagi károkozás miatt tettem feljelentést. Nagy cég, sok emberrel, találják meg ki a hunyó. Nyilván nem ez lesz az év bűnügye, egyszerűbb lesz a tettes ismeretlen címszóval ad akta tenni az egészet.
Ettől persze nem még nem kell szeretnem a vízműveket. Így aztán amikor az Arany János utcai ügyfélszolgálatukra kell mennem már előre, cukkolom magam. Ha nem menne, akkor ott úgyis besegítenek. Mint valami hatóság kiteszik a mobilon telefonálni tilos táblát. Vajon mi ennek az értelme. Minimum félórát várunk a sorunkra, ez idő alatt miért ne kommunikálhatnánk. Kit zavar, egyáltalán milyen jogon tiltják ezt. Mindegy szabálytisztelőként még ki is kapcsoltam, ne, hogy már valakinek éppen akkor jussak az eszébe.
Majd így kizárva a világ menetéből gyorsan sorra kerülve az ügyfél szolgálatos a lakcím kártyámat kérte. A számlámat akartam rendezni, amit valami okból a csoportos beszedési megbízásaim közül valaki elmulasztott befizetni. Mivel nem kérni, hanem adni mentem, nem értettem, hogy miért így kell magam igazolni. Fordított helyzetben már logikus lett volna.
Különben a kisablak mögötti ügyintéző udvarias, készséges és segítőkész volt. Velem együtt sopánkodott, hogy az OTP miért hanyagolta el a számláim rendezését miért nekem az „időmilliomosnak” kell szaladgálni ezzel is. Így aztán úgy, mint a pénztárnál itt is a maximum elégedettségi pontot adtam. Megnyomtam a kilencest. Előttem az egyik ügyfél túlzásba akarta vinni a kilences skálán való pontozást. Nyomott egy egyest és egy nullát. A stréberség visszafelé sült el.