Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő,
kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit,
és elkezdünk társalogni. Hamar kiderült, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi
piacra. Kérdés nélkül mesélni kezdett:
– Gyermekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli
patakból, de egy még abban az évben kiszáradt, a többi gyökeret eresztett.
Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy
szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen
felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás
alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában…
– Teltek az évek. Nyugdíjas lettem. Egyedül maradtam és hazaköltöztem a
szülőfalumba. Nyugdíjam oly kevéske, ezért ősszel összeszedem a diót és
télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni,
két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a
kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam
venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most, ha ezt a
maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van
egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha
majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos el fog mondani érettem
egy-egy imádságot….
Az autó halad a tavaszi verőfényben… a néni elhallgatott, én is
hallgatok, némán vezetek.
Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy
fél kilós zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd
mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a
drága nagytatámat, aki a diófákat ültette….
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet
nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe
vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni
a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a
finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út… Megyek és én is veszek tíz diófacsemetét!
( A címképen látható diófát unokám édesapja ültette amikor Norbert megszületett.)