Kérem tisztelettel, ne most nyissunk vitát, hogy mi köze a tapsifülesnek a húsvéthoz.
Mindenki tudja, hogy ez csupán egy fordítási hiba következménye. Abból az időkből, amikor még németből nem a Budapesti Rigó utcában osztogatták a nyelvvizsga bizonyítványt. Így aztán a tyúkot keverték a nyuszival. Sebaj, végül is mindenki jól járt. Egyébként mennyivel jobban mutat a hímes tojás a nyúllal, mint egy szárnyassal.
Egyébként ebben az időben minden állatmentő és zöldfülű szakértő riasztást ad ki – hogy eszünkbe ne jusson élő kisállatot ajándékozni a húsvét alkalmából. Közben mondja a nejem, az ő gyerekkorában ezt még nem tudhatták, húsvétra kapott egy kis virgonc nyuszit. Ami aztán a helytelen táplálkozás következményeként nem érte meg az ünnep végét. A sok káposzta és a víz betett neki. Tehát csak igaz, hogy egy párórás ünnepi simogatásért ne vegyünk ilyen háziállatot. Csak a gond van vele. Igaz sétáltatni nem kell, viszont a sok babusgatást se tűri. Belepusztul.
A miskolci Drót bisztró étterem az idén feltalálta magát, hogy legyen a gyereknek egy élő nyuszija. A bejáratnál kitették a simogatót. Amiért a kicsik oda vannak. Haza nem vihetik – s azt se mondják el – hogy ezek bizony feltehetően nem a babusgatásban múlnak ki. Végül is majd a konyha választékát gazdagítják. Vadasan. Mert a világ már csak ilyen, a kis halakat megeszik a nagyok. S a nyuszik se ússzák meg élve.