Idén május elsejétől zarándokhellyé válhat a Duna jobb partján, a vasúti híd déli hídfőjénél elhelyezett Emlékkereszt, amely a „Magyarország területi épségéért életüket áldozottakra” hívja fel az utókor figyelmét.
A komáromi áttörés 1919. május elsején történt, miután 1919. január kilencedikén a csehszlovák hadsereg két legionárus százada bevonult az akkor még egységes Komáromba. Abba a városrészbe, amely a folyam bal partján fekszik.
Az egy évszázaddal ezelőtti május elsején több mint száz komáromi, tatabányai, tatai és győri hős próbált kiállni a két Komárom egysége mellett, hasonlóan balassagyarmati, soproni, somoskőújfalui testvéreikhez, akiknek sikerült hazájuk területén maradniuk.
A komáromi áttörési kísérlet sajnos fegyveres konfliktussá váló tömegmészárlásba torkollott. Az idegenek kihasználták, hogy az első világháború utáni zűrzavarban, a Tanácsköztársaság vezetői árulásának köszönhetően szabad préda lett a történelmi haza földje: nem volt, aki megvédje. Így esett el száznál is több magyar hős a lélekben ma is egységes Komáromban;
ezért őrzi önfeláldozásuk, hazaszeretetük, helytállásuk emlékét szerda óta a hatalmas kereszt, Bruncz János dél-komáromi fafaragóművész alkotása.
Napjainkban is két országban fekszik ugyan Komárom, de egyre nyilvánvalóbb az összetartozása. Aki felkeresi az Emlékkeresztet, a Duna-part magasából kigyönyörködheti magát az épülő, jövőre forgalomba kerülő, korszerű új hídban, amely két, egymás felé közelítő kéz látványaként is felfogható.
Az Emlékkereszt előtt állva az is felvillan a szemlélő tudatában, hogy napjainkban is akadnak még, akik elárulnák nemcsak a hazájukat, hanem akár Európát is! Lehet, hogy sohasem derül ki: a tudatlanság, a gyűlölködés vagy a kapzsiság, a pénzszerzés vágya alakítja-e gyilkos életszemléletüket?
Annyi bizonyos, hogy az eltelt száz esztendő alatt sem változott a helyzetünk: a magyarság ma is Kelet és Nyugat között, a tűzvonalon fekszik.
Az Emlékkereszt ezért nem csak az évszázada elesett hősök emlékére hívja fel a figyelmet. A kereszt eszünkbe juttatja azt a kozmikus eseményt is, amely az emberré vált Isten megjelenése volt.
Krisztusunk köntösben, saruban, fegyver nélkül érkezett közénk, hogy megmutassa számunkra a boldogulás egyetlen útját: a békét. Tanítását követve remélhetjük, hogy a magyarság és az emberiség sok-sok „tragikus szívdobbanása”, mint amilyen a száz esztendővel ezelőtti áttörés is volt, már csak emlékként él tovább, mert egyre több lesz az összetartozást szolgáló híd.
És végezetül álljon itt a történelmi egyházak részvételével megvalósult gyönyörű ünnepség néhány szereplője: védnökség és avatóbeszéd: Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke. Történelmi áttekintés: Popély Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Köszöntők: Arlett Tamás, az Endresz Csoport Egyesület elnöke; Czita János alpolgármester. Közreműködtek: Tolcsvay Béla és Boráros Imre Kossuth-díjas művészek. Az ünnepségen megjelent Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere, Molnárné dr. Taár Izabella, a Komáromi Járási Hivatal, illetve Nemes Andrásné, a Kecskés László Társaság elnöke; Hamrák Zsófia, a Komáromi Önkormányzat tanácsnoka és Knirs Imre, a révkomáromi Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás elnöke, valamint sokan, lelkes és felelősségtudó magyarok. Szervezők: az Endresz Csoport Egyesület, (Dél-Komárom); az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás; (Révkomárom) és Komárom Város Önkormányzata.