Semmi pánik. Nyugalom. Csitítom magamat is. ám a kisördög ami semmivel se kisebb mint a nagy folyamatosan felpiszkál.
Rendre interneten bankolok. Kényelmesebb mint mint felöltözni és besétálni a miskolci pénzintézet erődítményébe , sorszámot húzni és percekig szemezni a kiválasztott ügyintézővel.Egyszerűbb alsónadrágban a géphez ülni és kalkulálni. Osztani, szorozni jött nem jött, kinek tartozom.
Csak ugye nem mindig az van amit szeretnénk. Ma reggel ugyanis ismét arra ébredtem amire mostanában már többször is. A rendszer lefagyott vagy ki tudja milyen technikai okokból nem működik. Vajon miért? S miért olyan gyakran! Ilyenkor eszembe jutnak a postabank soha nem feledhető csődjének az eseményei. Most éppen sorolhatnám a különböző pénzintézetek bedőlésének a történéseit. Ám minek. Számomra az OTP a nagybetűs bank. Életem része. Tulajdonképpen vagy félszáz éve szoros kapcsolatban, úgymond szimbiózisban éljük a világunkat. Nekem már akkor volt olyan plasztikborítású csekkfüzetem amikor a kártyás módiról még csak álmodoztunk. Az is igaz, hogy egyszer kétszer már átvertek a palánkon. Például amikor a számlámról évekig egy lemondott , felmondott utalás ellenére egy idegen gázszámlát rendeztek. Hadakoztam, de hiába.
Mindegy szurkolok, az OTP rendszergazdáinak. Oldják meg ezt a technikai hibát. Nyugtassanak meg, a pénzem, az kevéske jó helyen, jó kezekben van. Különben én is pánikolok.