Az alábbi írásom miatt sok kritika ért.
Mondván ki a f..t érdekel ez.
Hát elmondom, ma kis hazánkban minden évben egy kisvárosnyi polgár huny el különféle daganatos betegségek következtében. Ráadásul csupa olyan típusú rákban amelyeket ma már sikeresen gyógyíthatók. Ha idejében fedezik fel a kórt. Ehhez viszont komolyan kellene venni a szűrővizsgálatokat. Na, meg az egészségügyben a prevencióra is törekedni kellene. Csak ugye amikor egy egy tükrözésre akár hónapokat is kell várni nem sok kedve van az embernek sorba állni, előjegyeztetni.
Nos, úgy tűnik , a sokat emlegetett nép egészségügyi szűrőprogram csak elindult. Uniós támogatással! Fura a meglátásom, de mióta az illetékes miniszterünk Kásler Miklós, a Kékgolyó utcai onkológiai centrum valamikori igazgatója ezt a projektet felgyorsították.
Bizonyára nem vagyok egyedül, de én már megkaptam az erre felszólító levelet. Amit el kell vinni a körzeti orvoshoz, aki ad egy komplett minta vételi csomagot. Amit érdemes alaposan elolvasni, tanulmányozni. Van a csomagban két mintavételi fiola és egy pár gumikesztyű. Egy kicsit első látásra bonyolult a házi feladat, de megoldható. A két fiolában egy reagens anyaggal megtöltött fúrószerű kis szerszám lapul. Ezekkel kell mintát venni a székletből. S, hogy ne olyan egyszerű legyen a házi feladat a vécé csészét előzetesen le kell takarítani. Szárazra, hogy még véletlenül se kerülhessen bele egyéb idegen anyag. A laboratóriumba két ilyen egymást követő nagy dolog mintáját kell borítékban, postai úton beszolgáltatni. Ahol gyorsan megállapítják van e vér a székletben. Ha van akkor következik a tükrözés ami ugyan nem kellemes , de ki lehet bírni.
S akkor jöjjön az a régi írás, amely sokaknál kiverte a biztosítékot. Persze akik már megélték ezt a nyavalyát nyilván más aspektusból olvassák. S ha csak egy embert megmentettünk – ahogyan a nagyok mondják akkor mi az egész világot megmentettük.
“Csak kúszik felfelé a hőmérő higanyszála. Kapkodom a lázat csillapító csodatablettákat. Feloldani se marad idő. Reggelre szembesülök a véres valósággal. Prónay Gábor professzor, Gabi bácsi, családunk orvosa gumiköténnyel a nyakában vár a kórházban. „Készülj, megyünk, megnézzük, mi van odabent.” A maradék erőm is elhagy, csak annyira futja, hogy kézzel-lábbal tiltakozzak. Bevallom, félek a beavatkozástól.
Hát, ha most nem próbál vigasztalni, akkor majd később. Közben, elgondolkodva a hosszú szakálla végét csomózva, simítgatva talál egy kísérleti gyógyszert. „Ha nem használ, gyere vissza.” Közben újra és újra kezet rázunk. Csak utána mondja, nem lesz semmi bajom. Komlóssy Attila orvos, gyermekkori barátom Prónay professzor urat a szakma legnagyobb diagnosztájának tartja. Amikor kezet fog, vizsgálódik. A nedvességéből, a szorítás idejéből, erejéből, a csontozatból nem csak pszichés válaszokat kap. Attila szerint, amikor ez a fajta kontaktus létrejön, az orvos és a páciens közötti impulzus szellemi eggyé válik. Különös képesség, kevesek tehetsége ebből diagnosztizálni. Egy miskolci magánklinikán fő helyen áll a nyakkendős képe. Úgy, ahogyan mi sose láthattuk, legfeljebb a Kommün utcai lakásán. Ahol meséli, az országban csaknem elsőként vezeti be az endoszkópos gyomorvizsgálatot. Akkoriban, amikor a röntgenen kívül csak tapogatással térképezik fel a bensőnket. Bár az ilyen bekukkantós vizsgálatok már a múlt század húszas éveitől ismertek, Miskolcon csak a hatvanas esztendő derekán kezd elterjedni. Merev csöves, legalább negyvencentis, különböző optikákkal felszerelt szerkezetekkel kísérleteznek. Egy ilyen tükrözés a betegek rémálma. Gabi bácsi emberséges türelme, kitartása nélkülözhetetlen. Jó szóval tartja a fájdalmas kétségek között vergődőket. A technika még nem tökéletes. Panaszolja, hol a cső végén az optika párásodik, hol pedig a saját szemüvege homályosul el. Egyetemi tanárként nem csak diagnosztizál, fotókat is készít a látottakról. A kórházi fényképész segítségével több mint tízezer felvétele gyűlik össze.
Óráin a hallgatók ezeket úgy nézik, mint a holdra szállásról készült fotókat. Minden egyes fotó valakinek a baja, egy esély a tudomány oltárán. A daganatos betegségek gyógyítása gyerekcipőben se jár, de már idejében felismerhető a kór. Vele is megesik, aminek sose lett volna szabad megtörténnie. Az országban egyedül Miskolcon néhány túlbuzgó apparátcsik és vámos rászáll a komputert és VHS-magnókat használókra. Lesik, figyelik, ki honnan szerzi be a nálunk nem forgalmazott termékeket. Gabi bácsi postán kapja meg a külföldi kongresszuson elhangzott felszólalásait. Összesen hatvan VHS-kazettát küldenek a címére. Üzérkedéssel gyanúsítják, s csak az ügyészek lelkiismeretességének köszönhető, hogy felhagynak a meghurcolásával. Úgy, hogy a kazetták felét végignézetik egy igazságügyi szakértővel. Ki tudja, miért, korán abbahagyja a tükrözéses vizsgálatokat. Elszánt, hogy a gyakorlati tapasztalatait kamatoztassa. Elsők között ismeri fel a táplálkozási szokásainkban rejlő egészségügyi kockázatokat. Noha maga se lepkesúlyú, próbálja terjeszteni a túlsúllyal együtt járó betegségek megelőzésének módját. Tanít és vezeti a csanyiki fogyókúrás tábort. Dietetikusként nála hitelesebben senki nem magyarázhatja el, mennyi bajt hoz ránk a mértéktelen falánkság. Korai tragikus halála mindannyiunkat megrendít. Majd jó négy évtized elteltével megkísért a szelleme. Amikor már kevés az ultrahangos kukucskálás, jöhet a videós utazás. Amiről a tanár úr is csak álmodozott. Nehéz lazának lenni, már a vizsgálóasztalra való felszállás se egyszerű. Profilt váltunk, s kezdődik a pumpálás. A levegős tág térben a flexibilis cső is könnyebben tör utat magának.
Más dolgom nincs, csak a képernyőt bámulni. Bár szívesebben nézném a doktornő arcát, a homlokredőiből kiolvasnám, ha nagy a baj. Az üvegszálas kígyó lassan húzódik vissza, s merszem sincs kérdezősködni. Csak annyira emlékszem, Gabi bácsi megmondta, majd csak túl leszek ezen is.”