Rohánszky Magda nemcsak a Szent László Kórház onkológiájának volt osztályos pszichológusa, nemcsak az onkológiai centrum berkeiben létrehozott pszichoszociális támogató központnak, a Tűzmadár Háznak volt vezetője és szakmai irányítója, hanem a hazai onkopszichológia egyik úttörő személyisége is. Minden fórumot megragadott, hogy úgy az orvosokat, mint a betegeket és a hozzátartozókat meggyőzze arról, milyen sokat tud segíteni a pszichológia abban, hogy egy beteg lélekben is meg tudjon küzdeni a betegséggel, együtt tudjon élni a rákkal. Daganatos betegek ezreinek segített előadásaival, tanfolyamaival, konzultációival, hogy ne engedjék gondolataikban, lelkükben eluralkodni a kórt.
„Legfontosabb, hogy a betegségben ne hagyjuk el magunkat, ne adjuk át tudatunkat a halálra ítéltség érzetének. Igyekezni kell felfedezni a mindennapok apró örömeit. Tenni kell azért, hogy a terápia ideje alatt se elsősorban betegnek, hanem anyának, nagyszülőnek, családtagnak, barátnak, kollégának érezzük magunkat, hiszen azok vagyunk, álljon bármi is a diagnózisban” – vallotta és tanította.
Rohánszky Magdát mint anyát, nagyszülőt, családtagot, barátot és kollégát most sokan gyászolják. Meghalt, de intelmei érvényességén ez nem változtat: gondolatai nemcsak a tegnap, hanem a ma és a holnap betegei számára is segítséget nyújtanak.
Kapcsolódó cikkek Rohánszky Magda munkásságából:
A rák nemcsak testi betegség
Rákpszichológia: nemcsak a test, a lélek is sajog
Rákbetegként sem törvényszerű a depresszió
Minden rákbetegnek találkozni kellene pszichológussal