Politzer Tamás/ujkelet.live
Édesanyám, átmehetek Sándor bácsiékhoz? Most fejik a teheneket, ilyenkor nagyon jó szag van az istállóban. Menjél, vidd el a tejes kannát és hozzál egy liter tejet, holnap madártejet csinálunk. És mondd meg az öregnek, hogy ne káromkodjon, ne trágárkodjon előtted.
Hogy ityeg az icigek fityegője, he? Jókor jöttél, kiganézunk, aztán fejünk. Én villázom a ganét a talicskára, te meg kitolod a gané dombra. Bírod te, már erős kölyök vagy. Na, b.ssza szellő, most meg leborítod a taligáról? Nem látod a küszöböt? Nyissad ki a csipádat, hogy ne kelljen kétszer dógozni, tudod! Na, ez lesz az utolsó rakás. Ha kivitted, utána a jászol elől szedjed fel a szénát, amit a Szegfű meg Riska kitúrt. A Sanyika bikaborjújához ne menj közel, mer’ az mindenre képes, rúg, öklel, harap. Azzal csak Sanyika bír el. Övé lesz majd a hizlalt bika ára, házra gyűjt a gyerek, katonaság után majd nősül. Na, eriggy csak a konyhába, kérjél Ángyi nénitől meleg vizet, lemossuk a tehenek tőgyét fejés előtt.
Apád szokott írni, csomagot küldeni Palesztinából? Micsoda? Az nem Palesztina, hanem Izráel? Hát én úgy tudtam, az csak a bibliában van, nem? Oszt mit csinál ott apád? Libát hízlal, libát töm? Na, ott aztán biztosan sok vevője lehet. Itt is azt csinálta. A biciklije saroglyáján hordta ki a zsidó népekhez a májra hízlalt madarakat. A gazdagabbaknak már sakterolva, vágva, kopasztva. Velünk szembe lakott a Tardos ügyvéd, na, azokhoz így vitte apád. Láttam sokszor, a kerti asztalnál cigerettázott, míg a naccsága nem küldte ki a cseléddel a pénzét. Amikor már nagyon a körmére néztek a zsidóknak, akkoriban mi is keltettünk neki libát, meg tarthatta is itt a tömnivalókat. Te, sose értettem, hogy mér’ szárazon tépik a zsidók a tollat? Persze jól jöhetett a toll ára is valakinek. Vót itt két tollas zsidó is annak idején. A Weisz itt lakott két házzal lejjebb. Mikor készültek, hogy viszik őket vonattal, átmentem, kérdeztem, segítsek pakolni? Vasvilla szemekkel nézett rám az öreg tollas, semmit nem szólt. Mit csináltam vóna? Igen, az a ház, ahol most a titkár elvtárs lakik. Neki nem sokat kellett gürcölni, hogy tornácos, kertes háza legyen. Tán még bútor is maradt a Weiszék után. Képesek voltak ezek befeküdni a más ágyába?
Az istenlovaf.szát, ne birizgáld már a Szegfűt, mer’ letapossa a csülkömet! Még szerencse, hogy csizmában vagyok. Míg fejünk, addig nem vakargatjuk, jegyezd meg!
Ne birizgáld má’ azt a bikaborjút, mer’ úgy felöklel, hogy besz.rsz! A kurva szentségit, beesett a cigeretta csikkem a tejes rocskába, mer’ veled kell itt nyavalyogni. Hozzál gyorsan Ángyi nénitől egy másik rocskát, meg a szűrő vászon kendőt. Majd ő tudja, ne húzzad az időt. Semmi hézag nem lesz, a csikket kikaptam egy bögre tejjel együtt, nídd a kismacskák hogy lefetyelik. Oszt tudod-e, hogy én ismertem apád előző fiát? Eléggé hasonlítasz az akkori fiára, tudod? Ő is Tibi vót, mint te. Vajon hová lett az anyjával, a húgával együtt? Az vót egyszer, hogy szekereztem haza, oszt azt csak látom, hogy a Tibi jön szembe, porosan, itt-ott véresen. Hát, a levente után a többi kölyök elagyabugyálta. A parancsnok? A tanító? Az nem nézett oda. Az egy bitang, gané ember vót. Ő segített a csendőröknek összeírni, tudod? A franc tudja, hová tűnt, kit érdekel a rongy nyilasa? Én? Katona vótam, a tábori csendőrökkel, de mint hadtápos, mint olyan tiszti szolga, pucer, tudod, mert a parancsnok úr ebből a faluból származott, háború előtt segédjegyző vót itt. Nagy szerencsém vót, a többiek azok még ölték is a mieinket, érted? Én sose vótam járőrben. Mégis elvittek a ruszkik hadifogolynak negyvennégy telén. Pedig már itt vótunk ötven kilométerre, Várad környékin. Negyvennyócig vótam a Szovjetben. A munka, a koszt még csak-csak, ügyeskedni lehetett, meg kellett is. Na de a tél! A kurva anyját, japajimaty, az aztán minden vót, csak jó nem. Tudod, hogy alszok én azóta télen-nyáron? Hosszú gatyába’, zokniba’, vastag ingbe’, kötött sapkába’, két dunyha alatt, hogy b.ssza meg Sztalin elvtárs hóttában is a Szibériáját havastúl, jegestül. Több mint három év vót. Lóf.sz se járt érte, pedig az rabság vót, nem? Jöttem haza, semmim nem vót. Anyám közbe’ szinte megvakult, csak láttad vóna ezt a portát, a nádtető beszakadva, se aprójószág, se négylábú, a kert gazba’, a tíz holdat a sunyi szomszéd szinte elzabrálta. Persze azt mondta, hogy azér művelte, hogy a gyom ne terjedjen át őhozzá. Ne félj, eltángáltam én, mikor sötétbe’ támolygott haza a kocsmábúl. Mondtam, hogy ne menj közel a bikához, ne b.szkuráld, mer’ a falhoz nyom! Szedd inkább össze a tojásokat a jászol alól.
Tudod mit mondok én neked? Nem lesz már itt semmi bajuk a zsidóknak. Van a kormányba’ pár zsidó, azok még egyszer nem engedik. Na, meg itt vannak a ruszkik, itt a faluban is, láttad már? A volt repülős laktanyában vannak. Meg már alig vagytok, alig maradtatok. Kleinéknél van három gyerek, de Béla bácsi azt mondja, kivándorolnak jövőre. Van két Schwarcz fiú. A péknek két gyereke. Strausz asztalosnál egy fiú, egy jány, ezek is mennek, tán Amerikába. A Bányai fiú református lányt vett el. Kurcz is él, két fia van. Az öregeket biztos ismered. Ja, Steiner Dezső, Rózsa Laci, az üveges hogyishívják Laci, a piktor Lovász bácsi, ja, ne felejtsem a szódás Friedmannt… Mind szomorú, öreg ember… A nénéd, Farkas néni, te meg anyád… Én ennyiről tudok. Tudod hányan voltak régen? Legalább ezren! Kereskedők, iparosok, földbérlők, tanyás gazdák, mint apád is, ügyvédek, közjegyző, tanító, tanárnő. Két rabbit is tudok, meg sakter, kántor… Bármennyire is nem szerettük a zsidókat, ha választani kellett zsidó vagy keresztény akárki intézze, amit intézni kell, hótt szentség, hogy zsidót választottunk. Tényleg, csúfoltak? Hogy? Hurka, kolbász, szalonna, tömjük be a zsidókba? Nem hallottam még ilyet. Mondok neked valamit. Te meg azt kiabáld nekik, hogy zsidó vagyok, nem tagadom, amit sz.rok nektek adom… Vidd be ezt a teli rocskát Ángyi néninek. A rosseb egyen meg Szegfű, ne táncikáljál má’ nekem, mint fing a gatyába’, mer’ nem tudlak fejni!
Naa, kaptál Ángyi nénitől szilvás buktát? Nagyon f.szányos az illatja, majd én is begyűrök egy párat, ha végeztünk. Na, tudod mit? Ha szeretnéd holnap a szekeret hajtani, keljél fel már ötkor, megyünk száradt tehéntrágyát szedni a legelőre. Kerge birka vagy? Minek gyeplő a tehénnek? Elég azoknak annyi, hogy arra ütögetsz az ostorral, amelyik irányba akarsz szekerezni. Ha balra, akkor a bal tehénre, ha jobbra, akkor a jobb oldalira. Ne szarjál be, tudják azok, mi a dolguk. Még egyik se ment neki semminek. Hogyhogy milyen a száraz trágya? Nem láttál még nagy, kerek lepény trágyát? A földutakon, a legelőn napon jól kiszikkad, felszedjük a szekérre, amelyik már nem törik, oszt haza hozzuk, a színben még szárad őszig, mikor jön a hideg, jó lesz a kemencét fűteni. Büdös a s.gged, dehogy büdös, ha kiszikkad!
Na, b.szod alássan, bevégeztük. Adjad csak a tejeskannádat? Tessék, egy begre az fél liter. Egy, kettő, megkaptad az egy litert. Várjál, öntök még egy fél begrével, idd meg, jó meleg, habos. A lópikulát kell azt forralni, azzal elveszti az ízét, te. Ugyi jó vót? Na, kolbásszal azér’ már nem traktállak, mer’ anyád még leszidna, hogy eltréfliztelek…
Tibi a szomszédos kertjüket elválasztó léckerítés két szálát elmozdította, átbújt a résen. Leült a bodzabokor alá, zsebéből elővette az Ángyi nénitől kapott, papírba bugyolált, arasznyi füstölt kolbászt. Jóízűen megette. Utána szájához emelte a tejes kannát és kortyolt a frissen fejt tejből valamennyit. Úgy gondolta a kolbász utáni foghagyma szagot talán elnyomja a tehéntej illata…