SzántóGráf

Nemcsak egyszer volt – ami másoknak nem kell azt most elvihetik – magam is gyúrok egy kitelepülésre – Kerényi László képei

Ha a hónap első vasárnapja, akkor itt a miskolci régiségvásár. Német mintára. Jómagam ugyanis már a hetvenes években megtapasztaltam, hogy kettészakított Németország nyugati felében szinte minden nagyobb településen ez volt a hétvégi szórakozás. Mivel manapság az élelmes kelet európaiak letarolják, az ottani lomtalanítást náluk kiveszőben van ez a program.

Vásári sokadalom volt
Hoci nesze…
Miénk a tér – az erő velünk van
Ezt nem lehet elég korán kezdeni
A babakocsiba sok minden egyéb is elfér
Egy szűzoltó veder – ilyen nekem még nincsen
Strand helyett sassolás
Szabadtéri galéria – micsoda kincsek
Egy repülőszőnyeg – landolás után
Persze, hogy győzünk – egy viking sisakban
Az erőember prezentál
A Mici mackóék nem fáztak
Tűzoltó vagy katona …
Tudom , ki lesz ennek a táblának a gazdája –jó lesz a házi a múzeumba –

Bezzeg nálunk, bezzeg Miskolcon. A mostanira magam is gyúrtam, készültem, Moldova mintájára kitelepültem volna a könyveimmel.  Van vagy másfél száz különböző aranytartalékom. Elképzeltem, viszek egy hokedlit és egy sámlit, s olcsón kiárusítom a rajtam maradt könyveimet. Próbaszerencse, lehet, hogy a hokedli és a sámli, az előbbi cipőtisztító fiókos egyszerűbben gazdára talál, mint az Ecetfák városa, a Toronymagasan vagy éppen a Vasgyári medvetánc, amiből nekem is csak hetes darabom maradt.

Most Kerényi László barátom felmérte a terepet, s megküldte a képeit, amit közzé is teszek. Fel is bosszantott, a fotókon az látszik, hogy népes volt az érdeklődés. Amikor Moldova úrral találkoztam, elújságolta egy ilyen vásárban legalább tíz művét dedikálja. Nekem ez lesz az etalon, ezt kellene túlszárnyalni. Hazai pályán, legközelebb neki futok….

Exit mobile version