Calypso étterem Miskolc Városház tér, október. Ez az utolsó négy gombóc amit sikerült megmenteni a legutóbbi töltött káposzta partiról . Mint a téma diplomás szakértője mondom a rátkai fesztivál díjazottai között is fölényesen nyert volna ez a gasztronómiai remekmű. Egy kis tejföllel , házi kenyérrel és kisfröccsel. Hogy a gyomrom ne háborogjon. Hála és köszönet annak aki ezt az utolsó porciót nekem megmentette.
Pali barátom, ténylegesen gyerekkori, veterán vendéglátós , közel a tűzhöz, a gázmelegítőhöz ugyanilyet követelt volna. Szerinte ránézésre is mennyei eledelnek tetszett. S igaza volt. A rutinja még nem vált köddé. Nem irigységből nem osztottam meg vele. Inkább konokságból. Dicsuk úrnak hatévesen már volt egy fa skirója. Magyarul rollerja, amire elölről rá volt írva – Pajtás. Szerettem volna elkunyerálni egy körre a Széchenyi utca 59. számú udvarban , a házunkkal szemközti kert előtt. Palikám kemény csávó volt, még nem tudtam olvasni, blöfföltem, megkérdeztem tudja e mi van a skiróra vésve. Mondtam, jegyezze meg, ott virít rajta, hogy ezt Pityunak kell adni. Mármint nekem. Nem hitte el Dicsuk Pali. Nem adta ide a játékát még egy kis időre sem. Így aztán most hatvanvalahány év után teljes bosszúvággyal termeltem be előtte ezt a csodálatos konyhai remekművet. Ha akkor csak egyetlen körre ideadja a rollert most övé lehetett volna egy gombóc. Mert nekem nemcsak szívem van, nagy de sose felejtem el a baráti gesztusokat.
A négy töltelék megtette a hatását, keményen újraálmodtam a szituációt. Békebeli savlekötővel. Kaptam egy elektromos rollert. Kétszemélyest. Én vezettem, Pali hátul állt. Majd egy tálból faltuk, kanalaztuk a Calypso gyöngyét, gyöngyszemeit a Rátkainál is finomabb töltött káposztát.