Úgy általában rendre fellángol a vita Vitéz Horthy Miklós kormányzó történelmi megítélésekor. Most éppen a bűnös városba bevonulásának századik évfordulójának megünneplésekor csaptak össze az ellenvélemények, a kormányzó támogatói és az ellene tüntetők között. Nehéz igazságot tenni, de valójában nem is érdemes. Nem elég nagy az a történelmi távlat, hogy mindenki reálisan gondolkodjon a nevéhez fűződő korszak jó és rossz oldalán. Keményen fellépett az első világháború után bekövetkezett anarchikus állapotokon majd konszolidálta az országot, de nem tudott ellenállni a fasizálódó politikai nyomáson. Mindent megpróbált, hogy pártokon felül emelkedve csak az ország érdekeit tekintse a legfontosabbnak, de nem sikerült neki. Túl közel voltunk a náci és a szovjet, kommunista diktatúra országaihoz. A két rossz közül választhatott volna miközben az angolszász politikai erők nem viszonozták a közeledését. Egy biztos a győztes nagyhatalmak vezetői egyáltalán nem akarták a nürnbergi háborús bűnösök padjára ültetni. Ők többet tudtak, tudhattak a kormányzó kulisszák mögötti politikai törekvéseiről. Nem véletlenül ejtették fogságba a németek miután nem óhajtott azonosulni Szálasi országvesztő programjával. Összességében nagyon ellentmondásos személyiség volt a történelem panoptikumában és miután manapság is Kádár Jánost tartják a legnagyobb formátumú magyar politikusnak, nem is érdemes csodálkozni , a Horthy kultuszon.
Nos, anélkül, hogy pálcát törnék felette elárulom, hogy kétszer is vendégem volt Horthy Istvánné, a mennye. A háború idején Ő volt az egyetlen beavatott a kormányzó politikai játszmáiba. Elmondása szerint olyan mértékben hemzsegtek körötte Hitler emberei, hogy szinte minden lépéséről azonnal értesültek Berlinben. Családjával zsarolták, s a fiát , a kormányzó helyettest is megölették. Ördögi módon rántották be abba a háborúba amit mindenáron el szeretett volna kerülni. Jobban látta a végkimenetelét a katasztrófának mintsem gondolnák. A vezérkarban és a kormányban túltengtek a németbarát szimpatizánsok, akik elhitték, hogy ezúttal elégtételt vehetnek Trianonért. Az angolok és az amerikaiak pedig képtelenek voltak bármilyen támogatást nyújtani a kormányzónak. Viszont hitegették őt, hogy keresik a kiugrásra való technikai lehetőséget.
Megmondom a frankót, számomra megrendítő volt ez a találkozás, s fura gondolataim támadtak. Drága nagyszüleim ugyanis mint vidéki zsidók mind odavesztek a haláltáborban. Vajon mit mondanának az őseim, hogy éppen most a kormányzó egyik legközelebb álló rokonával beszélek. Tudomásom szerint, nagyapám a kormányzó tisztelője volt , mint az első világháború kitüntetett hőse , mondogatta – amíg a kormányzó a várban van minékünk semmi bajunk nem lehet. Nagyot tévedett. s már maga ez a címkép is egy szürrealista vízió. Egy Horthyné és mi….egy színes fotón.
Az a kormány amely a németek megszállása után hagyta a magyar zsidóság kiszolgáltatását, sőt a helyi adminisztráció támogatta is az elhurcolásukat nem volt ura a helyzetnek. A népi legenda szerint Horthy Miklós a fővárosi zsidóságot megmentette. A Don kanyarban odaveszett magyar katonák százezreit sem önként vezényelte a frontra. A nácik nyomására tette. Özvegy Horthy Istvánné nem kertelt elmondta, ott fenn a várban mindenki tudta mi a sorsa az elhurcoltaknak, a frontra küldött katonáknak. Igen is, nyomasztotta a kormányzót a tragédia, de külső segítség nélkül magára maradt . Az amerikai és az angol bombázók akár le is rombolhatták volna az Ausvítzba vezető vasúti síneket, de nem tették.
Horthy Istvánné, a könyvön kívül arról is beszélt, a Portugáliai száműzetésekor minden nap szóba került, mit miként lehetett volna másként tennie. Eljátszott a gondolattal, hogy mi történik ha azonnal feláll s az országot magára hagyva önként lemond Szálasi javára. Sokat sakkozott, haláláig, hogy mi lett volna a helyes lépés, hol hibázott.