Rég volt. Ez a kép akkor készült amikor még Lacival, Pusztaival egy hajóban “eveztünk”. Bár a képen kettő látszik, egymáshoz láncolva. Aki nem emlékezne rá, dr. Enyedy Nagy Mihály a rendszerváltás hajnalán előállt egy zseniális ötlettel. Kitalálta, hogy a politikusokat és az újságírókat egy hajóba ülteti. Budapest és Szentendre között egy napig ringattuk magunkat a Dunán. Nem fogják elhinni, akkoriban még a politikusok is versengtek, hogy bekerülhessenek ebbe a csapatba. Még fizettek is érte. Büszkén mondom vidékről nem sok kolléga jutott fel a fedélzetre, mi Lacival majdnem minden alkalommal ott voltunk. Végül olyan nagy volt az érdeklődés, hogy három hajót kellett egymás mellé láncolni, hogy elférjünk. Tessék elképzelni, hogy a sok ismert politikus és nagy vállalkozó – köztük Stadler József is a kezén a hatalmas briliáns gyűrűivel – kereték a firkászok kegyeit, pózoltak a fotósoknak. Versengtek, hogy interjút adhassanak, hogy szerepeljenek a médiában. Csuda egy világ volt. Senki nem menekült a kamerák és a mikrofonok elől. Azt se hallgatom el, hogy az úton nagy volt a dözsike, az ingyen kaja és pia kínálta magát a hajón. Emlékszem egyszer Medgyessi Péter miniszterelnök is velünk tartott, majd kapott egy telefont, s már is jöttek érte a vízi rendőrök és még Szentendre előtt kiszállt.
Előtte még Sugár Andrással a Westel vezérigazgatójával tárgyalt a fotósok kereszttüzében.
A képet valószínűleg a szép emlékű barátom, kollégám Jakubik Laci készíthette. Talán éppen akkor telefonáltam haza Miskolcra , hogy minden csodálatos, hiszen itt én mindenkit ismerek. Engem viszont a kutya sem…. Ez volt a magyar médiahajó. Vajon képesek lennénk e még a mostani elitet egy napra összezárni a médiával. Persze a mentőcsónakokat és a mentőöveket le plombálnám, ne, hogy valaki útközben kiszálljon….
Tehát a fotó Pusztai az Északhírnöktől és jómagam a Déli hírlaptól.