Bódig Lászlót, a miskolci Zöldláncolat tulajdonosát megbüntette egy parkoló őr Budapesten.
Éppen rakodott a Keleti pályaudvar melletti, Mura utcai lakóparki építkezés előtt, s három percen belül már is a szélvédőjén termett egy Mikulás csomag.
Majd jött a meglepetés – megjelent a parkolási cég megbízottja és elnézést kért. Sajnálja – mondta – nem vette észre, hogy az építési területre hordja a fát. Ajánlotta – vegyen gyorsan jegyet és ő igazolja, hogy öt percen belül megváltotta. Megadta a mail címet is hogy hová küldje a reklamációt.
Csodák csodájára 24 órán belül törölték a bírságát és még elnézést is kértek a tévedésért. László elsőre azt hitte, hogy valamilyen kandi-kamerás móka áldozata, még meg is csipkedte magát hátha felébred az álmából.
Erről jutott eszébe, bezzeg Miskolcon még csak az aprópénzt kereste, hogy megetesse az automatát, s már is megbírságolták. Hiába panaszkodott, az őr karját széttárva mondta, semmit nem tehet, mert már lefotózta. Annyi ideje nem maradt, hogy a jegyváltó oszlopig ballagjon.
Nos, mi autósok napokig mesélhetnénk, hogy városonként milyen különbségek vannak, lehetnek a parkolásért felügyelők hozzáállása között. Jómagam nem győzöm dicsérni a siófoki ellenőröket, akik először figyelmeztetnek, hogy 10 percen belül visszajönnek. Kérik addig váltsam meg a parkolójegyet. S ezt négy nyelven közlik.
Ki hinné, hogy egy ilyen kis országban néhány száz kilométeren belül ennyire változatos viselkedési kultúránk. Főleg parkolási ügyekben. Most kivételesen a saját tapasztalataimtól megkímélem a kedves Olvasót, még azokat is akik nem ismerik az enyémet.