Mivel a közelmúltban még szezonálisan Balatonszárszói voltam, jól ismerem a település minden zugát. Az akkori polgármester, Dorogi Sanyi barátom a csúcsra fejlesztette ezt a vidéket.
Koromnak megfelelően ma már a gasztronómiai kalandozásokat kedvelem, így a mostani balatoni telelésem idején is bejártam a régi törzshelyeimet. Többek között a főúton található Taverna vendéglőt is, amely a korábbi alpolgármester tulajdona.
Csuda mázlim volt, mivel a parkolójába a főútról lehet behajtani a legpraktikusabban, s mindig is ezt a rövidebb utat választottam, jó előre kiszúrtam az ott megbúvó rendőr kocsit. Kerültem egy nagyot, szabályosan s ezzel megtakarítottam a másnapi ebédünk árát. A főpincér, aki mindezt az utcára szegezett kamerán át nézte nekem szurkolt. Mondta, nekik nem mindegy, hogy vendégeiket ők vagy a rendőrök húzzák le előbb…
Mint mindig most is egy hagymás rostélyost szerettem volna, igazi Lyoni hagymával, de fél sikerrel jártam. Hiába ez a specialitásuk még hátszín se volt, tarajjal kaptam a hagymaboglyát. Ezt is számolták. Esküszöm, ezt soha sehol nem csinálják ilyen finoman, mint itt. Annyira rá voltam hangolódva, hogy időt se hagytam magamnak, hogy lefotózzam.
Bezzeg a Jókai bablevesüket megörökítettem. A nejem meg is jegyezte – ha bezzeg otthon lábasban terítene, biztosan perlekednék. Itt viszont ez milyen hangulatos, házias húzás. Igazat adtam, hogy elejét vegyem a felesleges vitának. Különben ha arra járnak a Tavernát nem kihagyni!
