Rendhagyó látogatás az OTP bankban – maszkban kesztyűvel – fújhattam egyet a kodólóra

Ma reggel halaszthatatlan dolgom volt a miskolci OTP erődítményben. Nagyon paráztam mert tudtam előre olyan korán úgy se érek oda, hogy ne kígyózzon vagy harminc méteres sor. Persze ebbe bele kell számítani a kötelező és már megszokott két méteres védőtávot. Pontosan nyitottak, s következett a katonás eligazítás – a készpénzre várakozók balra – az ügyintézésre jobbra. Tényleg precizen megtervezték, hogy minél kevesebb időt töltsünk várakozással.

Mindig csak annyian mehettek be a bankba , ahánnyal egyszerre foglalkozhatnak. Segítőkészek voltak a számhúzásban is. Ami feltünt, minden bankos és biztonsági őr egységesen maszkban és gumikesztyűben várt minket. S ami meglepett a várakozóknak fenntartott széksorokat felfordították. Szóval flottul ment az ügyintézés a plexi védőfalak mögött, amelyeket mostanában helyezhettek ki a dolgozók védelmére. Egyébként  – nem mosolyogtak meg – amikor megkérdeztem, ott helyben lefújhatom e a bankókat és a terminált. Megengedték , alkoholos dezodorral sterilizáltam, noha jelezték maguk is ugyanezt teszik minden ügyfél után. Ám ha nekem is jólesik, tegyem.  El is végeztem.

Ilyenkor csak eszembe jut mennyit is morogtam, hogy várni, mennyit ücsörögtem az ügyintézővel szembe a padon, hátha észrevesz.  Időnként még a számomat is felmutattam mint a mákorcsolyaverseny a zsűritagok. Lám nem is volt az olyan rossz, mint ahogyan akkor gondoltam. Tényleg van abban valami, hogy méltatlanul megfeledkezünk a békebeli világ komfortjáról. Nem is sejtve, hogy a köröttünk lévő világ bármikor megváltozhat akár jóra vagy rosszabbra.