Micsoda biznisz volt a bontott tégla. Emlékszem amikor a belvárosi családi házakat bontották, folytak kisajátítások, s az ezzel kapcsolatok bírósági perek a roma fuvarosok versengten a bontásokért. Kialakult egy sajátos erre szakosodott maffia. A szanálásokért semmit nem fizettek viszont a vállalkozók szabadon rendelkezhettek a bontott anyagokkal, a téglával, az ajtókkal , az ablakokkal és a keritésekkel.
Nagyban folyt az üzletelés, nem mindegy, hogy melyik épületet ki kapta meg. Olyan mindenki jól járjon alapon osztották el a feladatot. Egyesek óriásit kaszáltak ezen az üzleten, mivel a megtisztitott téglákból számos tapolcai nyaralót felépíthettek. Persze csalódás is volt, tessék elképzelni az a vállalkozót aki csak a bontás közben észlelte, az építőanyag menthetetlenül salétromos. A képen látható pacik egyáltalán nem voltak még feltűnőek a nagy épitkezéseken. A háttérben a nagy markológépek, de a négylábú barátainkat még nem nélkülözhettük a szakmában.