Élet halál urai lesznek a háromtagú orvosi konziliumok – elkészült az etikett, kinek jár a lélegeztető gép – a hetven pluszosok mehetnek a levesbe –

Minden tiszteletem a képen mosolygó katolikus pappé.  Ő volt az a hétköznapi hős, aki a bergamói intenziv osztályon önként átadta a lélegeztető gépet egy mellette fekvő fiatalembernek.

Kimondta, hogy lemond a gépről mellette fuldokló javára. Sokat gondolkodtam ezen, hogy hasonló helyzetben hetven pluszosként képes lettem volna e egy ilyenre.

A józan belátás és az életösztön vagy az önző emberi gyarlóság csatájában ki győzött volna. Őszintén mondom máig is bizonytalan vagyok ebben a kérdésben. Noha, alig hatvan esztendősen már megjártam az élet és a halál mezsgyéjét és a megyei kórház intenzív osztályán Szent Péter kapuján kopogtattam. Ha viszaemlékszem azokra pillanatokra, percek órákra azt mondom, hogy abban a helyzetben teljesen másként tekintünk a világra, utána pedig még inkább megváltozik az életszemléletünk.

Mindez arról jutott eszembe, hogy az orvosi etikai bizottság kiadta a pontos direktivát ebben a témában.  Az olaszországi példán okulva meghatározták az alapelveket. Most ugye van két ezer lélegeztető gép és ha minden igaz hamarosan nyolcezer lesz. Mégis megeshet, hogy valakinek döntenie kell a kórteremben a betegek ágya felett, hogy ki kapja meg a gépi lélegeztetést , s kiről kell lemondani. A protokoll elég szigorú, de nem hiszek benne, hogy egy adott esetben e szerint határoznak majd.

Az előírás szerint egy háromtagú orvosi konzilium dönt majd. Ők lesznek az élet halál urai, de a végső szót ennek a bizottságnak az elnöke mondja ki.

Csendben , de hozzátették, remélik, ilyen ítéleteket nem kell hozniuk. Ha mégis az arányosság és a méltányosság is szerepet kaphat, de a lényeg az a nyertes , akinek a felgyógyulási esélye, az életkilátása jobb. Kapásból már is sajnálom a konzilium valamennyi tagját és a gép nélkül maradt embertársamat. Azt aki mondjuk egy életen át pontosan, lelkiismeretesen fizette a társadalombiztosítását, de most úgy érzi cserbehagyták.  A döntésben résztvevőket pedig életük végéig furdalja majd a lelkiismeretük, helyesen szavaztak e. Úgy járnak mint azok a bírók akiket valamennyi halálos ítélet kihirdetése után nyomasztja a  kétely  hátha mégis egy ártatlan embert küldenek az akasztófa alá. Különben tutira mondom – ez egy alapelv – nagyon helyes, hogy elkészült ez a kamarai etikett. Mondjuk ki, hogy akinek sok pénze van a családja  kilóra megveszi a gépe orvossal együtt. Miért is ne. Azt is elhiszem, hogy akadnak olyanok akiknek már van is ilyen sajátjuk, s ha kell magukka viszik a kórházba. Egy hat nyolc millió forintos készülék mi az egy emberi élet árához.