Csodálatosak a szombat esték az imateremben. Lauttman bácsi, a samesz a szezontól függően egy fél almát vagy egy pár szem szőlőt, egy kemény tojást és három karika kóser szalámit tálal fel mindenkinek. Barhesszel. Jidül, a közösség sakterja meg nem szólalna magyarul. Máig se tudom miért ennyire zárkózott. Úgy jár kel köztünk mintha nem is evilági lenne. Mielőtt áldást mondanánk, az estebédre szentbeszédet mond. Jó, ha közülünk ketten vagy hárman értik miről is beszél. Spitzer vagy Tambur bácsik az egymással rivalizáló előimádkozók, kántorok, a tanítók érthetik. Vagy ők sem. Mégis minden szem rájuk szegeződik, ha derűsen mosolyognak, bólogatnak, egy másodpernyi fáziskéséssel, de mi se maradhatunk le. Ez a múlt század hatvanas hetvenes éveinek viszonylagosan békebeli aranykora. Még élnek a régi beidegződések, az udvarra ki betérők alaposan körülnéznek, látja e őket valaki, hová mennek, honnan jönnek.
A legutolsó világháború után bezárul, a miskolci zsinagóga Kazinczy utca két nagy vaskapuja Az egyiket leláncolják, s lehegesztik. A másiknak se nagyon rángatják a kilincsét.
A holokauszt előtt majdnem tizenötezer izraelita vallású élt a városban. Végül, ha a vidékről beköltözötteket is beleszámoljuk cirka kétszázötven család maradt hű a hitéhez. A hatvanas években még naponta kétszer imádkoznak az udvar sarkában fennmaradt teremben. A héder, a zsidó óvoda is létezik, de kevés a gyerekáldás. Ritka a zsidó esküvő, s alig akad névadó metélés, annál gyakoribbak a temetések.
Ha most jönne a Messiás és a feltámadt őseink meglátnák a zsinagógát és az udvarát elámulnának. Hiszen életük utolsó pillanatáig azon sopánkodnak, mi lesz utánuk. Mint ahogyan mi sem maradunk le a jövőnket érintő aggódásban.
Nos, a zsinagóga felerészben megmenekült a folyamatos süllyedéstől. Köszönet az állami segítségnek csaknem félmilliárd forintos költséggel körbe injekciózták, újraszigetelték az alapjait. Most várjuk a belső restaurációt, a felszedett padsorok felújítását, s imádkozunk, hogy megérjük a teljes helyreállítás végét. A kormány támogatásával nemsokára elkészülnek Mezőkövesden a kijavított bejárati kapuk, hogy a zsinagógát legalább külsőleg a régi pompájában lássuk. Nagy szerencsénk van a Kövesdi Bútoripari vállalattal, ahol a legjobb mesterek vették kezelésbe az elérett nyílászárókat.
A zsinagóga udvarán még óriási a felfordulás. Ám már jól kirajzolódik a változás, egyre szembetűnőbb a régi imaterem tágassága. Itt is minden megújul. A tervező egy olyan komplexumot álmodott a templommal egyidős épületek helyére, ami a réginél jobban kiszolgálja a közösség igényeit. Talán a nagy vidéki hitközségek közül utoljára mi is elérjük, hogy egy jól felszerelt konyhánk és étkezőnk legyen. S remélhetően a régóta esedékes irodája is lesz a közösségnek. S nem kell szégyenkezni az idelátogató vendégek előtt.
A komplexum egyik fontos része a múzeum, amelybe már gyűlnek a kiállításra váró tárgyak, ereklyék és fényképek. Korábban, míg a zsinagóga életveszélyessé nem vált bejárható volt, s alkalmi koncerteknek is helyet adhatott. Erről egy időre le kell mondani, viszont a kiállítórészben komoly turisztikai látványossággal szeretnék becsábítani a Miskolcra látogatókat – mondotta Szlukovinyi Péter a közösség elnöke. Fel kell adni a bezárkózottságunkat, mivel a közösségünk iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Elsősorban a miskolci polgárokat szeretnénk becsábítani a múzeumba, akik vajmi keveset tudtak idáig az itteni hitéletről.
A jelenlegi válsághelyzetben nem rózsásak a kilátások a jövőt illetően. Mindenki tudja, hogy a következő időszakban általános megszorításokra számíthatunk. Örvendetes, hogy a miskolci Közlakép ütemesen dolgozik a felújításon az átalakításon, számukra a terep már nem ismeretlen, a zsinagóga alapjait is ők erősítették meg. Szerintük a nyár közepére befejezik ezt a beruházást is. Innentől viszont a közösségre vár, a visszaköltözés.
A legenda szerint a Messiás közeledtét jelző vörös tehén már megszületett a Szentföldön. A feltámadás se késhet. Elődeink lelke már velünk van, legszebb álmaik beteljesülőben. A miskolci zsinagóga és a templomot körbeövező udvarházak megújulóban. A Teremtő dicsőségére. S ha minden terv szerint alakul ismét ott lesznek a szombatot búcsúztató estebédek ahol a nagy öregek imádkoztak. Nem hiába.
