Kutyasétáltatás közben csörgött a telefonom. Lovas Róbert keresett Münchenből. Egy apró kéréssel, közös barátunk révén. Sokat lassult már a memóriám, kellett egy kis idő, hogy kapcsoljak.
Bizonyára Olvasóim se hiszik el, hogy rögtön, magamtól jöttem rá, Ő nem más mint ahogyan mondani szokás, az idegenbe szakadt a neves zeneszerző. Csak úgy hirtelen jut eszembe, A kislány zongoránál vagy A nem vagyok ideges – Kós János legnépszerűbb slágereinek a szerzőjével kötött össze a telefonom.
Miután lekádereztük egymás, megegyeztünk, amit csak megtudok, Róla megosztom a gráfon. Előzetesen, az édesapja is híres zeneszerző volt, Ő pedig plasztikai sebészorvos. S némi családi kötödése van megyénkhez is, pontosabban Edelényhez. Nem tellett el egy óra, s már jöttek is a képek az albumából. Legközelebb bővebben.
A címképen 1968 , fesztivál, Lovas Róbert ismét elvitte a pálmát.
