2020. június 2. 14:39 Múlt-kor
Az 1912-ben elsüllyedt, elsüllyeszthetetlennek mondott Titanic a kor egyik technológiai újításával, a drótnélküli távíróval is fel volt szerelve. Miután az óceánjáró jéghegynek ütközött, a hajó szikratávíróján keresztül vészjelzéseket adott le, aminek köszönhetően a helyszínre érkező Carpathia gőzös több száz ember életét mentette meg. Ugyanakkor a süllyedő óceánjáróról küldött különböző vészjelzések zavart is okoztak, és az sem segített, hogy annak távírásza megsértette a hozzájuk legközelebb haladó hajó távírászát.
A Titanic utolsó mentőcsónakja az RMS Carpathia gőzös közelében (kép forrása: Wikimedia Commons)
Korábban
Technológiai rivalizálás
A Titanic 1912. április 15-én 2.20-kor merült el a hullámsírban több, mint 1500 emberrel egyetemben. Egy nemrégiben született bírósági döntés értelmében felszínre hozható lesz az Atlanti-óceán mélyén pihenő hajóroncsból az a drótnélküli távíró készülék, amelyet a telekommunikáció úttörője, az 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott Guglielmo Marconi tervezett.
Marconi a 19. század végén fejlesztette ki távíró készülékét, amely az üzenetek továbbítására rádióhullámokat használt, méghozzá a nem nagy távolságra terjedő hosszúhullámokat, amelyek hajlamosak voltak az interferenciára is.
Bár ebben az időben már léteztek olyan, rövidebb rádióhullámokat sugárzó készülékek, amelyek sokkal megbízhatóbbak voltak, és erősebb, jól fogható jeleket bocsátottak ki, Marconi kereskedelmi monopóliumot birtokolt. A legtöbb hajón, így a Titanicon is, a Marconi-féle, kevésbé hatékony, hosszúhullámú szikratávírót használták.
A Titanic szikratávíró állomásán két fiatalember dolgozott, a 25 éves John George Phillips vezető távírász és a 21 éves Harold Sidney Bride másodtávírász, akik Marconi saját távírásziskolájában kapták képzésüket. Phillips és Bride 24 órás szolgálatot látott el, jórészt az utasok által feladott táviratokat fordították Morse-jelekké.
A katasztrófa estéjén az ügyeletben lévő Phillips nyakig ült a munkában, valósággal elárasztották a kimenő és bejövő üzenetek. Az elindulástól az ütközésig eltelt 36 órában a két távírász rendkívül sok, nagyjából 250 táviratot adott, illetve vett.
Az egyik utas például „minden érdeklődőt” értesíteni akart egy közelgő Los Angeles-i pókerjátszmáról. A magánüzenetek tengerében az utasok messzemenő kiszolgálása érdekében, Phillips néhány jégveszélyről szóló üzenetet is félretolt, és azokat nem továbbította a parancsnoki hídra.
Amikor a sokadik ilyen hivatalos üzenet érkezett, Phillips rendkívül durván rendreutasította a jéghegyek között haladó hajó SS Californian távírászát, aki a Titanic előtt álló veszélyes útszakaszra hívta fel kollegája figyelmét. „Dugulj el! Elfoglalt vagyok!” – fakadt ki.
Amikor a Titanic jéghegynek ütközött, Phillips visszavett arroganciájából és leadta a Marconi által bevezetett vészjelzést, a „CQD” -t.